2012. december. 3
Ki mondta, hogy az élet lehet olyan tökéletes, mégis amire én vártam az még sem következet be, hiába a sok tanulás. Az éjszakáig felmaradás, hogy előrébb jussak, ahhoz az álomhoz, ami egyszerűen elúszott.
Az életem maga lett a pokol, és nem azért íróm ezt, mert sajnáltatni akarom magam, de az életem nem válhatott ennél rosszabbá.
Anyám régi új pasija felbukkant a városban, ami nem lehet ennél rosszabb időzítés, mert a szüleim külön váltak. Mert anya, mint jó anya – írt nekem egy nem szépen meg fogalmazott levet – persze ez nem a Kínos sorozatból való. Mert anyám nem rólam, és a barátaimról írt le csúnya dolgokat, hanem a házasságról, ami persze apámnak nem igen tetszett.
Persze, mit is vártam volna apámtól, hisz ő néha nem is vesz észre minket, a legfurcsább még is az volt, hogy nem engem szeretet igazán – nem a saját lányát, hanem egy vad idegen lányt, aki mellesleg az unoka tesóm, és én rém gyűlöltem. Bár meg sem született, volna. Na jó! oké, ez egy, kissé nyers volt, de ez az igazság.
Apám jobban kedvelte őt, mint engem, hiába csináltam bármit is. Na, mindegy hamarosan indulnom kell, Zsófi értem jön, hogy együtt kezdjük el a gimi decemberi forgatásait.
Mondhatom remek lesz! És még ott lesz a jóképű fiú, aki tetszik nekem, csak egy a baj – barátnője van.
De mit tehetnék én? Kivárok…
Talán akkor nem válok harmadik személyé, de ha mégis, akkor komplett hülye vagyok.
Elena
Azt mondják, hogy az életben sok minden történhet.
Ebben Viki nem tévedett, novemberhez hasonlóan a decemberi állapota mit sem változott.
Szomorú volt, és fásult. Elvesztette a barátnőjét, aki lehet nem is, jön vissza. Ez mind az ő hibája, és Peti történetének, ami első helyezést ért el a Halloween bulin, míg ők a csapattal vesztettek, és ki tudja mi vár rájuk téli hópihe musicalen. Ugyan így volt vele barátnője Zsófi és Dina meg Selena.
- Ne feledjétek ebben a hónapban mindenképp, kell pasit találnunk – mondja, határozott mozdulattal tépve ki Viki kezéből a köteg papírt Dina.
- Basszus! – Viki dühösen hátra nyúlt, de Dina mosolyogva félre kapta a kezét.
- Nem hagynád ezt a pasi ügyet békén Dina?
- Ami azt jelenti nem, mert mint tudjátok, nincs pasim. És jó lenne valakivel ágyba bújni.
- Jézusom! – nyögött fel Zsófi megmarkolva a sebességváltót.
- Ó! Ez a történet nagyon ismerős. – motyogta, majd felvillanyozva fel pillant. – Várjunk csak! Ez Demi regénye, hogy került hozzád? – kérdezte össze szűkült szemmel meredve Vikire.
- Kukában volt a szobájában.
- Kukában? – kérdezték egyszerre döbbenten. – Miért dobta ki?
- Miattam – felelte Viki suttogva – Azt mondtam neki, hogy kukába való a regénye.
- Hogy mondhattál ilyet neki, mikor tudod, hogy kevés az önbizalma és ö is azt gondolja a regénye nem elég jó! – förmedt a lányra Zsófi, aki ugyan ezt gondolta az ő történeteiről.
- Dühös voltam, de utána megbántam – mondta hátra nyúlva, kitépve Dina kezéből a regényt.
- Mindig akkor bánjuk meg a szavainkat, mikor már kimondtuk őket – mondta bölcsen Selena. – És miért voltál dühös?
- Ez nem tartozik rátok!
Mert valóban nem tartozott rájuk. Petivel folytatott beszélgetés után. (Megalázta magát, és nem érzett mást, mint elhagyatottságot, és szívfájdalmat.)
Viktória tornaterembe ment, hogy beszéljen Peterrel.
Ahogy besétált a terembe, látta, hogy Peti még a pályán volt, és kosára dobott. A pálya szélén pedig ott volt Selena, aki jegyzetelt, mint egy minta diák, kéket viselt, és olyan volt, mint egy tündérke.
- Szép dobás volt, Peter – köszönt Petinek kedvesen. Amaz csak felhorkantott a lány láttán.
Peti egy pillantást vetett rá és a fiúöltöző felé sétálva. Viki mögötte loholt, kissé bántotta Peti hangszíne.
- Rendben – bólintott, Petire szegezve a szemét. – Elmehetnénk pizzázni – mondta lelkesedve. Peti levette a pólóját feltárva izmos felső testét. Viki láthatatlanul megnyalta az ajkait.
Peti sose érezte magát fesztelenül Viki jelenlétében. Nem azért, mert a lány szemében ártatlan szerelem csillogott, bár elég vonzó volt, már ha az embernek a finom vonású szőke az esete.
És Peti nagyon idegesítőnek találta, hogy a lány folyton mosolygott rá, incselkedő nézésével, és hátra simította lágy derékig érő, szőke hajának elszabadult tincsét.
- Szép napunk van, ugye?
- Esteledik – felelte Peti, és zsebre tette a kezét. Ha ez a lány a közelben volt, nem tudta, mit kezdjen a kezével.
- Úgy tűnik, neked nem esteledik… mintha nem akarnál haza menni – mondta Viki, oldalra hajtva a fejét, Petihez sétált, aki megfordulva a lányba ütközött. Ösztönösen kapta el a lány karját, hogy ne essen el. Peti felhúzta a szemöldökét és kékeszöld szemmel, méregette a lányt.
- Útban vagy.
- Veled akarok lenni, és segíteni neked – hajolt közelebb a férfihoz. Petit megcsapta a lányból áradó édes illat.
- Mégis miben?
A lány mosolygott, a férfi ajkára pillantott, aztán megint az arcába nézett.
- Bármiben – mondta arra gondolt, amire eddig is, és szabad kezével a férfi mellkasát érintette – Szükséged van valamire?
Peti vére felpezsdült. Ujjai önkéntelenül a lány hajába túrtak. Milyen lenne a falhoz nyomni és elvenni azt, amit felkínál?
Senki nem jön az öltözők közelébe legalább egy órája, van, mielőtt bárki is erre jönne.
- Útban vagy, Viktória – váltott bizalmasabb hangra. Viki hátra lépett Peti soha nem hívta a nevén mindig Vikinek, szólította, mint a többiek.
- Egész évben, az utadban voltam, Peti. Mikor akarsz végre lépni? – Látta, hogy Peti szeme villan, aztán összeszűkült. Viki a férfi felé hajolt. Peti eleresztette a karját, és hátra lépett.
- Mond mit akarsz, aztán menj el – Viki finom szemöldöke ráncba szaladt, a tekintette fájdalmasan csillogott.
- A francba Peter! Mi bajod van?
- Az égvilágon semmi! Bassz ki, Viki te vetettél véget a kapcsolatunknak – ferdén nézett a lányra. Viki ajka keskeny vonallá rándult a fájdalomtól. Talált – gondolta Peti. Jó.
- Mit akarsz, mit tegyek? – hangja elcsuklott a feltörő zokogástól, szemei megteltek könnyel. – Hogy végre észre vegyél engem, ismét?
Peti ajka megrándult.
- Semmit sem, Viktória. Nem kérek tőled semmit.
- Miért nem? – kérdezte a lánysíró hangon. – Miért nem akarsz engem?
- Mert én mást szeretek – üvöltötte a lány arcába, Vikit szíven ütötte a mondata. Öklét összeszorította, de nem ütötte meg a férfit, aztán sarkon fordult. Viki torka elszorult nagyot nyelt, és kirohant az ajtón. Addig nem sírt, míg ki nem jutott az erdőbe.
Egy fa tövében sírta el magát.
Attól a naptól kezdve egy szót sem váltottak egy mással, Petivel. Kerülték egymást ez jobban fájt neki, mint az, hogy mást szeret ő helyette.
- Hallottam, hogy jött egy új lány.
- Tényleg?
A legutóbbi új lány, aki a gimibe jött, novemberben lelépett, és Viki lelki társa volt, és mindig mondott valami vicces mondatott minden felől.
,, Mond Demi mikor magával sodort a szerelem, talán ugyan azt érezted, mint én? Te is próbáltad megtalálni, ami hiányozhat? Ha így van, azt hiszem, jobban megértelek. De mond az új életed, amit védesz teljessé tesz téged?? Mert tudom, hogy nem. ”
- Rebecca szerint Deannel jött a gimibe, teljesen rá akaszkodott a lány. Nina a neve a vezeték nevére nem emlékszem.
- Csak nem Nina Kreuk? – kérdezte Selena alig kapva levegőt.
- De az – Dina meglepődve pislog a lányra. – Ismered?
Selena tétovázott. Táskáját markolászta. Erősen. Szíve a fülében dübörgött, attól félt, ha kinyissa a száját, ki kotyogja, de mégis azt érezte el kell mondania a lányoknak, amit eddig megtudott a lányról.
- Azt hiszem Dean ő miatta szakított Demivel – kotyogta. – Láttam őket csókolózni.
- Hogy micsoda?! – akadt ki Zsófi a fékre taposva, lányok előre zuhantak.
- Jézusom, Zsófi, nem akarom törött orral kezdeni a napom – nyafogott Dina az orrát masszírozva.
- Letépem a fejét Deannek. Ezt nem hiszem el!
Parkolt le a gimi előtt, ahogy kiszálltak megjelent Dean és mellette a vöröses barna hajú lány. Egymás kezét fogták. Demivel nem mutatkozott, meg sem fogta a kezét. Mintha szégyellte volna a lányt. Mekkora szemétláda.
- Szia, Dean! – köszönt a fiúnak Selena gonoszan. Dean feléjük fordította a fejét, ahogy a szexi kinézetű lány tette.
Csábosan pislogott rájuk.
- Sziasztok! – köszönt feléjük lágy hangon a lány, hátra dobta a haját. Zsófi vicsorogva mosolygott rá. – Nina Kreuk vagyok. Remek kis hely Forks.
- Ó! Biztosan tetszeni fog neked – mondta gúnyosan Zsófi. – Mióta vagytok egy pár?
Nina pirulva simult Deanhez, aki elgyötörten próbált lelépni.
- Úgy egy hónapja – Zsófi álla leesett. Egy hónapja? Már nem a fejét fogja letépni, hanem a tökeit Deannek.
- Ó! Milyen édesek vagytok együtt – cuppogott Selena sziszegve.
Nina gúnyosan végig mérte, megvetően elvigyorodott Selena olcsó göncein, aztán Deant elhúzva elsétáltak. Válla fölött hátra pillantott a lányokra, aztán Deanhez fordulva bele merült a fiú szemeibe.
Dinat a szekrénye előtt állította meg Vivien. A lány szőke haja úgy lebegett körülötte, mint egy angyal szárny. Zöld szemeivel, nézett a lány szemébe. Vivien osztály első volt, a szalagavató szervezője, és iskola elnökválasztásnak, az elsőnek, ő volt a társaság krémje.
Dina igyekezett nem sokat foglalkozni a lánnyal, de ezt nem igen tudta betartani, mikor a lány mindig mögötte loholt, mint egy kutya.
- Ne vágj olyan savanyú képet, Dina – korholta Vivien a lányt, miközben nyalókát szopogatott. – Ne feled ma a gyűlésen fontos teendőkről beszélünk, és meg kell jelennie Barbarának, tudnál szólni neki, hogy pontosan ott legyen? Nekem ez nagyon fontos lenne. És kérd meg, hogy ő se vágjon savanyú képet. Köszönöm.
- Hé! Akkor lesz a bulim, Vivien! – tiltakozott a mellette megjelenő a második társaság krémje Dóra.
- Szombaton megtarthatod a bulidat! – csattant fel Vivien.
Lehet, hogy volt valami emberi Vivienbe, de ha van is, Dina még soha nem látta.
Nagy lendülettel kinyitotta a szekrényét, mikor egy cetli hullott ki belőle, felkapva, pirulva olvassa el a sorokat.
Gyere hozzám 18. 00- kor. Lefestelek ma.
Ne nagyon öltözz fel, úgy is lekerül rólad.
Várlak.
Lex…
Dina farmerja zsebébe gyűrte a papírt, miközben a táskájából pakolt ki.
Elment a józan esze, mikor bele egyezett az aktfestésbe.
- Üdv a pokol iskolájában – szólalt meg az ismerős hang mögötte.
Elena az. A táncos lábú Elena. Rebecca barátja. Attól kezdve mindent együtt csináltak. Ez persze elég furcsa volt.
- Elena, szia! – kiáltotta Vivien. – Te vagy az én emberem!
- Nem lépek be semmilyen bizottságba! – mondta határozottan.
Vivien tudomást sem vette Elena mondatát.
- Demetria Swanról van szó. Tényleg visszatér?
Micsoda? Dina összes idegvégződése a beszélgetésre figyelt.
Demi visszatér?
- Hát… nem tudom.
- Hogyhogy nem tudod?! – mordult fel Vivien bosszúsan. – Hiszen vele beszélgetsz folyton, nem?
- Igen, de nem mondta, hogy visszatérne –magyarázta Elena dadogva. Dina ferdén nézett a lányra.
- Dean talált helyette egy másik lányt, és én tudni akarom, hogy lesz ezzel – e bajunk, mivel Demetria indult a bálkirálynő címért. – mondja Vivien, gyorsan jegyzetelve a telefonján, ami akkora volt, mint egy fél tégla.
- Fogalmam sincs. De szerintem nem neked kellene ezzel törődnöd – lohasztotta le a lány buzgósságát Dina. Vivien ferde gyilkoló szemmel pillant a lányra.
- Aha. Szerinted nem. De szerintem de, mint a bizottság elnöke igen is az én dolgom, mivel a lány is beiratkozott a bálkirálynő címért.
- És? – csapta be a szekrénye ajtaját Dina, és Elenával odébb álltak. – Miért nem mondtad el, hogy beszélsz Demivel? – szegezte a kérdést a megszeppent lányra. Elena dühös lett.
- Miért nem szóltam?! – kérdezte rezignáltan. – Sokszor fel akartam hozni, de ti nem vetettek tudomást róla. És azért nem, mert ő kért meg rá – felelte. – És szerintem hívd fel Barbiet, hogy siessen, mert a gyűlés 30 perc múlva kezdődik, és tudod milyen Vivien.
Sarkon fordult, és épp menni készült, mikor Dina megállította.
- Jól van. Igazad van. Hogy van? Mondott valamit? – Elena lehajtotta a fejét.
- Nem sokat, csak azt, hogy visszajön, hogy a félbehagyott dolgait befejezze. Ezt nem igen értettem. De a lényeg, hogy visszajön.
Dina bólintott, majd hatalmas mosoly terült szét az arcán. Demi visszatér.
A csapat ismét együtt lesz.
A nap melegen sütött, friss levegőt szívott magába a lány, miközben a fiú kezét fogta.
A gimi kapujánál megálltak, mielőtt beléptek volna, Barbie még utoljára megnézte magát a kis tükrében.
- Szép vagy – mondta Kellan lágy hangon. – Nem értem, hogy miért takarod el az arcodat a festékek alá.
Barbie nem mondott semmit, némán rúzsozza ki az ajkait. Négy napja van együtt a fiúval, és remélte sokáig fogják húzni.
- Azért mert folyton te lecsókolod rólam.
Kellan megvonta a vállát. – Nem, mintha ellenedre lenne.
- Mert nincs is – mondta a fiúhoz bújva, majd megcsókolta. Aztán szitkozódva gondolt a frissen kent ajkaira. – Indulnom kell öt perc múlva, kezdődik a gyűlés – csókolta meg többször a srácot. – Szia, később találkozunk – búcsúzott el, ismét elhalmozva a fiút a csókjaival. Felrohant a lépcsőn, Kellan követve besétált az aulába, mikor egy lányba ütközött.
- Ne haragudj – fogta meg a lány karját, hogy ne essen el.
- Kellan? Jézusom tényleg te vagy? Ezt nem hiszem el – derült fel a szőke lány arca. – Ez képtelenség.
- Carrie? – kérdezte Kellan mosolyogva. A lány bólintva a fiú nyakába ugrott. – Istenem, de jó látni téged. Hű, megváltoztál! – nézett végig a csodaszép karcsú testen. Felvonta a szemöldökét, mikor Carrie pajkos tekintetével találkozott a tekintette.
- Igen. Te is – mondta, mindig Kellanhoz simulva. Carrie régóta álmodott arról, hogy mi lenne, ha ők ketten nem kerülték volna egymást, hanem együtt lennének. Talán már így lenne, vagy az esküvőjükre készülnének. – Mit keresel itt? – kérdezte körbe fordulva, mikor körülötte mindenki Kellant bámulta. Bizalmasan ragadta meg a fiú karját.
- Idejárok, és a barátnőm is – válaszolta lerázva a lány kezét a karjáról.
Carrie sápadt lett. Barátnője? Van Kellannak barátnője?! Walt ezt nem mondta, hogy Kellannak lenne valakije.
- Ó! Ezt nem is tudtam. És ki a szerencsés? – kérdezte Carrie rezignáltan, közben mosolygott.
- Barbie – felelte Kellan. – Veled mi újság?
Carrie addig nem vett levegőt, míg a fiút bámulta rögeszmésen. Tudta itt van az a pillanat, mikor léphet, csak egy gond aggasztotta, hogy Kellannak barátnője van, de könnyen szétválaszthatja őket, hiszen Kellan barátaitól tudja, hogy csak négy napja vannak együtt. És a lány nem is hozzá való.
Így könnyű dolga lesz, és Kellan végre ő vele fog mutatkozni.
- Velem? – kacagott fel, mint egy vidám vad alma. – Hát megyek a gyűlésre, és felszólalok. Gyere, jól jönne mellém egy kis támogató.
Kellan mosolyogva indult meg utána. – És mióta is jársz ide, mert eddig nem láttalak.
- Ó! Csak most helyeztek át ide – nézett a fiúra a válla felett mosolyogva. Kellan semmit sem változott az idők folyamán, csak még szexisebb lett. Az arca markáns a borostától, és a szeme teljesen felcsigázza az érzéseit.
Szíve meg úgy dobogott a mellkasában, mint egy boldog szabad madárka.
- Hmm, örülök neki, sokszor gondoltam rád, hogy mi lehet veled – vallotta be a fiú, amitől Carrie szíve hevesen megdobbant.
- Tényleg? Te is sokszor jutottál az eszembe, és a régi banda.
- Ma este találkozhatnál velük, mind elmegyünk a Goe-ba.
Carrie szeme csillogott, legalább 1 éve nem járt a szórakozó helyen.
- Megyek, de legyen meglepetés, hogy én is ott leszek, meg szeretném lepni a többieket – kuncogta.
- Carrie dolgunk van, és te még nem is vagy a helyeden! – csattant fel Vivien hangja, nem tűrte, hogy bárki is késik, vagy nem vesz tudomást a dolgáról. – És te itt dolgozol nekem, és nem tartok sehol, mert te nem vagy ott, ahol lenned kellene, és a beszédemet nem sokára mondanom kell. – Vivien hangja ostorcsapásként érte Carriet, nem akart meg szégyenülni Kellan előtt.
- Itt van, nem látod?! Azért késet, mert én feltartottam – szólalt meg Kellan a lány védelmére kellve.
Vivien nagy szemeket meresztett rá, dühös villámló szemeket. – Ó! Valóban? – kérdezte negédesen. – Itt fontos gyűlés folyik, és ti semmibe veszitek! – tajtékzott, Zsófi összevont szemöldökkel sétált hozzájuk, mert sokan figyelték a párost, és várták a kirobbanni készülő botrányt.
- Vivien mi a baj? – kérdezte halkan. A lány mereven Carriera mutatott, a szeméből csak úgy sütött a harag.
- Ez a Carrie nevezetű lány mindent elront!
Zsófi sóhajtva forgatta a szemét. – Vivien ez nem valami hadművelet, ez csak egy gyűlés, amit, mi csinálunk magunknak. Nem kell komolyan venni.
Vivient sértette, hogy Zsófi sem áll ki mellette, ezért közel hajolt a lány füléhez, hogy csak ő hallja, mit mond neki.
- Szerintem vigyázni kell vele, mert túlságosan rá van akaszkodva Barbie barátjára, nem gondolod? – kérdezte suttogva. Majd a lányra nézve sarkon fordult, mielőtt elment volna egy pillantást vetett Carriere. – Még egy ilyen húzás Carrie és kidoblak.
Carrie nagyot nyelve bori szemekkel nézet Zsófira.
- Köszönöm, de nem kellett volna – mondta dadogva, és elbattyogott. Zsófi egy pillantást sem vetett a szőke lányra, mert valahogy érezte, hogy Kellan és Carrie között tényleg bontakozott ki valami-, ami nem volt éppen jó fejlemény arra a lányra nézve, aki fülig habarodott a srácba – Barbie.
Kellan szó nélkül elfordult, és követte Carriet. Zsófinak szemet szúrt.
- Szia, itt a poklok iskolájában – szólalt meg mögötte Dina szarkazmusan, üdítőjét kortyolva. – Mi sem szép, az, ha valakinek lehet barátja, én meg itt rohadok egyedül! – mondta fájdalmas hangon. Ebben a pillanatban lépett be Nina és Dean, egymás kezét fogva.
Szegény Demi. – gondolta a lány.
- Hmm, Demi ki fog akadni, ha haza tér – állapította meg Dina. Zsófi pislogva rá meredt.
- Várjunk csak! – emelte fel a kezét hitetlenkedve. – Demi haza tér, és te mikor akartad közölni velem? – kérdezte mérgesen.
- Én is csak most tudtam meg, Elenától.
- És ő mikor akart szólni?!
- Ő? Semmikor, Demi nem akarta, hogy tudjuk, hogy haza jön – felelte Dina megbántott hangon. Zsófi keserűen behunyta a szemét.
- Értem. De legalább haza tér, ez a lényeg.
- Igen, én is így gondolom – bólintott Dina mosolyogva. – Mennünk kéne, mert Vivien be sokkal, ha nem vagyunk a gyűlésen.
Zsófi felsóhajt fejét a füzetébe, temeti, és azon elmélkedik, hogy ha Demi haza érkezik, hogy befejezze azt, amit félbe hagyott, az nem más, mint Peter. De sajnos, Peti is foglalt lett. Ebben a héten, túl sok minden történt. És nem igen akart semmit tudni, hogy ki lehet Peti barátnője, hisz nem fog sokáig tartani, mint az összes többi sem.
__________________________________________________________
- Szia, zavarlak? – kérdezte Selena Petit, akik a házuk tornácán ücsörgött, könyvel a kezében, ami meglepte a lányt. Sose látta még Petit olvasni.
- Nem, nem zavarsz – felelte Peti, maga szarkazmus hangján. – Hogyhogy erre itt?
- Gondoltam társaságra vágysz – mosolygott Selena leülve a fiú mellé. – De látom, hogy rosszkor jöttem. – fel akart állni, de Peti megragadja a kezét.
- Ne, menj el – kérte suttogva, Selena látott valamit megvillanni a fiú szemében.
- Nem megyek. Szóval, mit csinálsz itt kint? – szívta magába a friss hideg levegőt, közben az égből hulló pelyheket figyelte.
- Gondolkozok – felelte a srác. Selena bólintott.
- Gondolkozol? Hmm, és min?
- Sok mindenen, amiket az életemben elkövettem.
- Nem lehettek rossz dolgok.
- De számomra azok – mondta fel állva Peti. Csontja ropogtak nyújtózás közben.
- Miért mi volt a legrosszabb, amit tettél? – kérdezte percek múltával Selena. Peti nem válaszolt, majd a lányra tekintve felsóhajtott.
- Elment az, akit szerettem, és nem tartottam vissza. És tudom, hogy én miattam ment el.
Selena lehajtotta a fejét. – Miért?
- Mit miért? – kérdezte értetlenül Peti.
- Miért ment el?
- Azért mert hülye seggfej voltam.
Selena ezen felkuncogott. – Van benne valami igazság, de nem okolhatod magadat, csak azért mert ő elment. – felállt, Peti mellé állva megfogja a fiú karját. – Peti, ahh, Demi el akart menni, így vagy úgy megtette volna. Neked meg el kéne felejtened őt – suttogta a fiú arcához hajolva. – És keresned kéne olyat, aki nem menekül el a gondok elől. – Peti lehajolt, hogy a lány szemébe nézzen, szájuk hajszálnyira volt egymástól.
- Krrr – köszörülte meg a torkát egy sapkás lány, bőrönddel a kezében, vacogva állt a hóban. – Nem akartam semmit megzavarni, de segítenétek? – kérdezte Demetria az ujjait dörzsölve.
- Dem? – kérdezte Peti boldogan mosolyogva, majd nagy léptekkel a lány előtt termett, és a karjába kapta. Demi boldog nevetéssel ölelte magához.
- Haza jöttem – mondta, a fiúhoz simulva.
Selena nem akarta látni, hogy azok ketten még mindig éreznek egymás iránt valamit, ezért elment.
- Sziasztok. Holnap találkozunk – sietve loholt a kocsijához. Azok figyelembe se vették.
- Szia – suttogta a fiú szemébe bámulva.
- El sem hiszem, hogy itt vagy! Ne sírj!
- Csak egy kicsit. Ó! Milyen jó haza térni, annyiszor akartam megtenni, csak féltem. – Peti hátra lépet, és jobban megnézte a lányt, valami változott. Lekapta a lány fejéről a sapkát és meredten bámult rá.
- Mi műveltél a hajaddal?! – robbant ki belőle a kérdés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése