2012. december. 07
Ez a második napom otthon, a szobámban ülök és az ablakon meredek ki. A kezemben lévő levelet szorongatom. A hatalmas levél elfedte az ölemet. Reszkető kézzel emelem fel, hogy a feladót le tudjam olvasni.
Yale.
A Yale egyetemtől jött.
Felpattantam ültemből, boldog mosoly fakadt ki az arcomon, aztán örömömben ugrálni kezdtem.
Felvettek, felvettek!
Demetria
Az élet lehet rossz és jó. A nők óriási szoknyát, és gyöngysort hordanak, amit a férjük vesz nekik bűnt tudat miatt.
Talán Dean is ezért adott neki nyakláncot, a bűntudata, amit óv a fiókja mélyén, rejt?
Ha igen, már nem igazán számított, lezárta a múltat.
Vagy mégsem?
Lehet, hogy még szereti Deant? Ez képtelenség. Leginkább mérges volt, és megbántott. Sírva tudott volna fakadni. De nem tehette meg mindenki szeme láttára.
Miért kell ekkora nagy ügyet csinálnia, ha egy barátjának visz hamburgert? Hiszen szingli volt, és Dean nem mondta meg a nyilvánvalót, hogy miért nem tetszik neki, hogy közelebb került Jasonhoz. Elvégre barátnője van.
Tudja, hogy ez gyerekes, de mégis jó, ha az ember mit jelent a másiknak.
Bár a legelején jócskán megtudta, hogy mi ő Dean szemében. Egy nagy SEMMI!
Viki mellé ült az asztalnál, mérgesen bámulja a nagy semmit.
- - Mi történt? – kérdezte lágy hangon, miközben kekszet evett.
- - Á! Férfiak barmok! Dean meg egy szemét! – suttogta mindig könnyezve.
- - Már miért? – kérdezte nevetéssel küszködve, és a fulladással.
- - Nem értem, hogy Dean pontosan mit akar tőlem, hiszen nem vagyok a barátnője, megmondta volna, nem? Azért zsémbes, mert Jasonnal találkozok, és viszek neki hamburgert – magyarázta Demi Viki hátát ütve, hogy levegőhöz jusson. – De én hülye, mint mindig magyarázkodni kezdek, és nem tudom befogni a számat sosem, és most a szám és az agyam nem is fognak beszélni jóóó sokáig – Szinte gépiesen járt a szája. Könnyei csípték a szemét. – Fogalmam sincs mi a baja.
Viki sokáig a szemét dörgölte, majd a gondterhelt barátnőjéhez fordított minden figyelmet.
- - Szerintem féltékeny – mondta, és bekap egy keksz darabot. Élvezettel rágcsálja.
- - Féltékeny? – kérdezet vissza Demi megdöbbenve. – Mégis miért lenne féltékeny?
- - Hmm, Dean önző, Demi. És szerintem most fogta fel, hogy mit is veszített el – Megvonta a vállát. – Bár Deannel más áll a háttérben, szerintem nem tetszik neki, hogy már nem rajongod körül, mint régen, vagy az a baja, hogy nem vagy fülig szerelmes belé – ismét megvonta a vállát. – Fogalmam sincs.
- - Tudhattam volna, hogy Dean nem szeret engem, sose szeretett engem, igaz? Mindegy, de az nem tudtam róla, hogy nyávogni fog, mert kedvességből viszek Jasonnak ételt. Nem értem miért nem bírják egymást, úgy érzem megint két szék közé esek, és nem akarok, de ez elkerülhetetlen. De nem szólhatna bele az életembe, hiszen barátnője van! – kiabálni akart, de nem tette meg. – Pokoli lesz ez a hetem.
- - Csak kedves akartál lenni, és Dean mindig ilyen volt, elkényeztetett kölyök.
- - Az agyam jelezte, ,,hogy te hülye ne mond az neki, hogy elviszed, mert azonnal tudni fogja kinek, fogod vinni!” de hallgattam én az agyamra? Hát nem. Annyira mérges vagyok rá!
- - Enned kéne, mert biztos éhes vagy, mert nem hiszem, hogy két bögre kávé jó az üres gyomornak – jelentette ki Viki, amikor közeledni látta a pincért.
- - Nem, nem vagyok – rázta meg a fejét hevesen Demi.
- - Nem ettél semmit reggelire.
- - Na, ja, mire össze tudtam kaparni magamat az első Dean és Nina sokktól elment az étvágyam is.
- - Majd visszajön.
- - Mit kértek?
- - Két kávét és egy minden bele menüt, plusz ezt a finom csokis krémes süteményt is kérném – közölte Viki.
- - - Nem – szóltam közbe. – Vagyis én nem ezt kérném.
- Miért nem? – kérdezte Viki csodálkozva.
- - Nem kell mindent bele menü, annak a korszaknak vége. Közepes menüt kérek, és krémes süteményt.
- - Ugyan már – Nevetett fel Viki. – Ennyire nem veheted a szívedre.
- - Felnőtt nő vagyok. Nem kell senki engedélye, hogy kihez látogassak el. Tökmindegy, egy nagy mindent bele menüt kérek, elvitelre – mondta Demi kerülve Dean tekintetét.
- Barbie – szólt Kellan a lánynak, akit túlságosan lekötött, az új dala. – Barbie – szólította meg ismét a lányt. A lány kelletlenül pillantott fel.
- Igen? – kérdezte.
- A régi haverok meghívtak estére, és gondoltam elmehetnénk együtt.
- Együtt? Nem hiszem, hogy most kellemes társaság lennék most főleg nem, mert mint hallottad a barátnőm rákos, és nekem meg kell tanulnom ezt a dalt, mert ha nem kirúgnak, pedig én most leginkább csokit szeretnék enni, és filmet nézni – hadarta egy szuszra. Kellan nagy szemeket meresztett rá.
- Értem.
- Nem, nem érted, Kellan – hajította a papírlapot az asztalra, közben bekapott egy marék csokis kekszet. – Nekem, mint a suli jövendőbeli elnökének kötelességem megcsinálni azokat, amik a kinevezésemhez vezetnek.
- Hmm – dünnyögte Kellan. – Akkor további jó munkát, de én mentem, vagy jössz, vagy maradsz.
- Megyek, csak átöltözöm. – pattant fel és berohant a szobájába. – Tudod, mi a legérdekesebb abban, hogy én egyáltalán nem akarok elnök lenni. Semmi nem akarok lenni – vagyis énekes, és színésznő akarok lenni, csak nem bábu.
- Eddig az voltál? – kérdezte Kellan, ajtót nyitva, az ajtó nyílásban Carrie állt, és pompásan festett.
- Szia – köszönt halkan füli érő szájjal. – Hallottam a többiektől, hogy jössz a találkozóra, és nem akartam egyedül menni, és gondoltam veled megyek. – mondta hátra rázva a haját.
- Ez kedves tőled, de én Barbieval megyek.
- Ó! Persze, hiszen ő barátnőd – szórakozottan csapott a homlokára. – Hogy én milyen buta vagyok – kacarászott.
- De hármasban is elmehetünk, mit gondolsz erről Barbie?
- Menjetek nyugodtan együtt, én itt maradok, és íróm a dolgozatomat.
Kellan úgy nézett rá, mintha két feje nőtt volna. – Rendben. Szia – csókolta meg futólag a lányt, majd Carrie karját megfogva kisétáltak a lakásból.
Carrie a folyosón sétálva bámult a fiúra. – Nem is tudtam, hogy együtt laktok.
- Mert nem is lakunk, csak Barbienak így jó, és nekem is.
- Szóval a ti kapcsolatotok, csak a szexre épül? – kérdezte a lány. Kellan összevonta a szemöldökét.
- Nem hiszem, hogy arra épülne – mondta metszőn. – És ez nem rád tartozik.
- Ó! Ne haragudj nem akartam bele gázolni, de annyi mindent akarok rólad tudni, hogy megfeledkezek magamról. – magyarázta sután.
- Nem baj. Vivien rád szállt?
Carrie elmosolyodott. – A húgod kicsit erőszakos, és szigorú, úgy, mint te – mutatott viccesen a fiúra.
- Ez nem igaz! – magához akarta rántani a lányt, mikor mind ketten a földön találták magukat nevetve.
- Ilyen sem volt még! – mondta fuldokolva a nevetéstől Carrie. – Hogy a te két ballábas lábaiddal elcsúszunk.
- Mint régen.
Carrie bólintott, a csillagos eget kémlelve. – Igen, mint régen. Gyönyörű ilyenkor az égbolt, nem?
- De.
Egyikük sem mozdult meg el ugyanabban a pillanatban, és már csókolták egymást. Carrie teste tűzben égett, ahogy Kellan ajkai körbe a szájára tapadva csókolta, úgy, mint soha senki más.
- Ó! Hagyjál már! – kiáltotta Elena, miközben párnát vágott Peti fejéhez. – Egy disznó vagy! – nevetett, aztán felsikkantott, mikor a fiú ledöntötte az ágyra, és megcsókolta. – A szüleim bármelyik percben itt lehetnek, Peter. – mondta akadozó hangon, Peter csókkal halmozta el a lány nyakát.
- Nem hiszem, mert éjfélig nem jönnek haza, nem te mondtad?
- Á! De, de. – nyöszörögte. – Peter, kérlek… én nem fogom kibírni sokáig.
- Ez volt a tervem – dünnyögte kihámozva a lányt a ruhájából.
- Neked mindent lányt le kell döntened? – kérdezte Elena eltolva magától Petert, aki döbbenten meredt a lányra. Még senki nem mondott neki nemet, bármit is akart is – egy kivételével a barátai és Demetria. – Én nem vagyok olyan lány, Peter, aki lefekszik mindenkivel, azért hívtalak ide, hogy tanuljunk, nem szeretkezni.
- Oké. Sajnálom – dörmögte Peter. – Szóval tanuljunk.
- De elég az is, ha fogod a kezem és mélyen a szemembe, nézel – mondta Elena megragadva Peter karját, és a fiú hihetetlen kék tekintetébe mélyedt. – És utána csókolj meg, Clark – suttogta csábítóan.
Olyan gyorsan futott fel a lépcsőn, hogy félő volt, ott helyben kap szívinfarktust. Dean megbántotta, nem is kicsit, hallani sem akart róla többet.
Lihegve rohant fel az ötödikre, és egy ideig nem is kapott levegőt. Biztosan úgy nézhet ki, mint egy rák. Melege volt, és izzadt. Nem jó kombináció, az édes illatú parfümével.
Ha legközelebb újra szerelmes lenne, valami hűvös, kimért srác is megteszi, valaki olyan, aki nem akarja minden árón boldoggá tenni. De minden egyes kiborulása után virágot hozna neki. És azt mondaná, hogy szereti. Ilyen valakire vágyik.
Kopogott a fiú ajtaján, miközben a zacskót szorongatta a markában, hülyeségeket firkantva rá.
Remélte nem fog teljesen komplett idiótának látszani.
Lassan tárult fel előtte az ajtó.
- - Szia – köszönt fülig érő vigyorral a lány. Jason is elmosolyodott, csak egy szál alsóban volt, a felső teste igazán szemre való.
Izmos, feszes izmok.
- - Szia – bársonyos hangja ellágyította a szívét.
- - Ezt neked hoztam – nyújtotta Demi Jasonnak a becsomagolt hamburgert. Homlok ráncolva olvassa le, mit írtak a papírra.
- -Kösz, de nem kellett volna.
- - Á! Nem kunszt venni neked, hamburgert – Túrt a hajába idegesen Demi. Jason oldalra billent fejjel méricskélte.
- -Nem akarsz bejönni? – kérdezte, Demi még az sem tudta mit is tegyen.
- - De – mondta vigyorogva, ez már szokássá vált, ha fiúval volt. Kitárta előtte az ajtót, Demi belépet a lakásba, de ebben a pillanatban egy majd nem egy tonna jött neki. – Jézusom! – nyögte a becsapódástól.
- - Hector vissza! – reccsent a hatalmas kutyára, aki farkát csóválva billegett a lány előtt, mint egy dáma. Nevetésre ösztökélve Demit.
- -Ez a kutyád? – kérdezte a lány megpaskolva kutya fejét.
- -Igen. Ne haragudj, jól vagy? – kérdezte végig tapogatva, sérüléseket keresve a lányon. Demi megragadta tarkójánál fogva, hogy a szemébe nézhessen, fogalma sem volt melyikük tette meg az első lépést, szájuk egymásba forrva kapcsolódtak. Szikrák pattantak szét a lányban, vére forró lávaként dübörgött végig a vénáiban, nem hasonlítható ez az érzés, mikor Deannel csókolózott, ez erősebb volt.
A fiúba kapaszkodva imbolyogtak a hálószoba felé, közben Jason letépte róla a kabátját, majd a felsőjét. Demi kuncogva harapott gyengéden Jason ajkába.
Élvezte, minden érzést, amit fiú kutató keze kiváltott belőle. Ágyra dobva ráncigálta le róla a nadrágot. A kutya oldalra billent fejjel meredt rájuk, aki nem tudja hová tenni mit csinálnak azok ketten. – Hector kifelé! – parancsolta a kutyának kemény hangon Jason, Hector vinnyogva kisompolygott. Lány fölé hajolva, szenvedélyesen megcsókolta. Demi reszketett, mintha fázna, holott melege volt. Élvezettel felnyögött, mikor a fiú elért a melléhez. Csodával töltötte el, ahogy izmos teste az övéhez simul. És ekkor nem csupán a csókjai kábították el igazán. Lassan elmosolyodott.
- - Olyan sokáig vártam, hogy érezzek – szólalt meg hirtelen Demi, bele túrt a fiú hajába, élvezte a fürtök simogatását. – Olyan jó érzés, teljesen megfeledkeztem róla – és arról is, hogy meztelenül fekszek alattad – fejezte be magában a lány.
- - Örülök, hogy én hoztam vissza – Részben – gondolta Demi. Aztán felnyögött, lusta simogató keze megfeszült, sietve húzta magához, nem akart tovább várakozni, magában akarta érezni.
Tűzben éget, még soha senki nem ért így hozzá. Jasonba kapaszkodva, miközben az ágyban hemperegtek. Beszívta és kifújta a levegőt. Érezte, ahogy Jason lassan belé hatolt, magához szorított, érezte, hogy alatta Demi megremeg.
Heves mozgása arra ösztökélte a lányt, hogy mélyítse az érzést.
Amikor szétrobbant Jason dereka köré tekerte a lábait. És a nevét kiáltva ezernyi érzelmi hullámzott végig a testén.
Jason a lányt szólongatva a hajába temette az arcát, és együtt merültek békés álomba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése