6. Szeretlek!

2012. november. 25

Hogy miért utálom annyira Demetriát? Hmm, ez különös kérdés kedves naplóm, talán, azért mert a bátyja képtelen megkülönböztetni a szépséges értékes lányokat, az olyan lúzerektől, mint amilyen Demi.

A lányt mikor megláttam, tudtam, hogy utálni fogom, hogy hogyan tudtam meg? Hát, azért mert ő mindent elért egy nap alatt, elvette tőlem a barátaimat, és azt a valakit, aki most lehetne a szerelmem, de nem ő, neki bele kellett köpnie a levesembe. De mindenért meg fog fizetni, ígérem.

Most Peti Vikivel kavar, ha lehet így nevezni, nem jósolok hosszú időt nekik, hiszen Peti, olyan, mint a többi pasi, csak arra törekszik, hogy a bugyiba kukkantson. 

A tervem készen áll, és már a lépésre várok.

Hamarosan kiborul a bili.

Judith

- Hát, mit gondoltok, közeledik a Halloween buli és a bál, ti kivel jöttök a bálba? – lépett az asztalukhoz Kristen a suli újság riportere vagány bőr naciban, haját leengedte, kedvesen mosolygott ettől minden fiú elolvadt, vagy falnak ment. Zsófi mellett foglalt helyet, közben Demetriát figyelte, aki sebesen írt.

Zsófi Kristen felé fordult.

- Engem személy szerint nem érdekel a bál, de elmegyek, mert, mint a suli újságnak az elnöke meg kell jelenjen - mondta hangsúlyosan, Peti felhorkantott.

- Értem. És te Demi? – Kristen most Deminek intézte a szavait.

- Igen, tudom, hogy közelednek – vonta meg a vállát. – De nem hiszem, hogy elmegyek a bálba.

- Ez badarság – intette le Selena. – El kell, hogy menjél. Tök jó buli lesz.

- Selena, ha Dem nem akar elmenni, akkor nem kell, hogy elmenjen – szögezte le Zsófi.

- Nem értem miért ne akarna elmenni – értetlenkedett Selena.

Dem úgy látta itt az alkalom, hogy elmenjen.

- A könyvtárban leszek. Sziasztok.

A könyvtár felé sétálva, megtorpanva kinézet az ablakon. A hó nagy pelyhekben esett, mégis sokan kint ácsorogtak és beszélgettek.

- Szép így a kilátás, ugye? – kérdezte közvetlen mellette Peti, kinek haja nedves volt. Demi a fiúra nézett, majd elindult a könyvtár felé. – Szóval nem említetted az anyádnak a bált? – kérdezte Peti a lány mellett sétálva.

- Mert nem megyek a bálba – felelte.

- Na jó. Ez nekem magas miért nem mész el a bálba? – Tudakolta a fiú.

- Mert utálom a bálokat – jelentette ki. Figyelte a hópelyheket, amelyek a könyvtár ablakira tapadnak.

- Jó válasz, de semmi értelme – bólintott. – Nézzünk a tényt Dem, hogy sose voltál még bálon… igazi bálon – hangsúlyozta ki.

- És? – kérdezte a lány polcok között nézelődve.

- Hogy nincs össze hasonlítási alapod – magyarázta Peti.

- Csöndesebben Mr. Barrowman – szólalt meg Mrs. Roberts cincogó hangon az asztala mögül.

- Nincs. De el tudom képzelni. Már pedig elképzeltem magamat a bálon a sznob diáktársaim körében. És, hogy őszinte legyek nem valami izgalmas, inkább ennék meg 10 sült tököt, mint, hogy a bálba menjek… egyedül.

- Ez fájt, már ha engem is sznobnak tartasz – mondta kedvesen, majd vállon ragadta a lányt. – De nincs igazad benne, Dem, hogy nem veszel részt a bálon, mert azt gondolod, hogy olyan lesz, mint abban a filmben, amit láttál a Tizenhat gyertyában.

- És? – kérdezte újra. Peti arca el felhősödött.

- Hogy legalább egy alapos érvet mondhatnál, mielőbb azt mondod, utálod a bált – érvelt.

Bridgitnek ez fura volt hallania, pont Peti szájából.

- Higgy nekem Peti, utálni fogom – mondta. – Zsúfolt lesz és rém uncsi, a zene meg béna lesz, és mivel az iskolában csak kevesen kedvelnek, a háttérben fogok ácsorogni, mint egy lúzer. És végig nézem, ahogy Judith és Ákos belém rúg.

- Oké, ez nagyszerű, de mi van, ha lesz egy jó pasi, aki szemérmetlenül bámul, hogy fel sem fog neked tűnni Judith és Ákos – mondta Peti meggyőződéssel, hogy Demi kezdett hinni neki.

- Akkor kinyomom a jó pasi szemét – viccelődött, Peti felhorkanva forgatta a szemét.

- Reménytelen esett vagy, Dem – nyögött fel a srác. – Ne akard ki hagyni az egyetlen eseményt az életedben, mert félsz.

- Még, hogy én félek? – csodálkozva fordult a tengelye körül Dem, hogy a fiúra pillantson. – Mégis mitől? Már semmi értelme félnem, Peti.

- Hívd meg Deant, vagy akárkit, de ha nemet mond, akkor is elmehetsz a bálba a barátaiddal. Ha így félsz mi lesz a musicallel? 

Nem tudja még, hogy ő és Dean nincsenek együtt. – gondolta a lány fásultan.

- Jól van, jól van, értem! Csak hagy végre békén! – muszáj volt leállítania, hogy ne üsse le egy vaskos, könyvel.

- Figyelj, tudom, hogy nem vagy egy Barbie babaféle bomba nő, én mégis szeretlek – Demi keze enyhén megremegett a szó hallatán. 

Demi megköszörülte a torkát. – Én is szeretlek – ahogy ki mondta, ami a szívét nyomta sokkal könnyebben lélegzett.

Peti összecsapta a kezét. – Ezt megbeszéltük. Akkor elmész a bálba a szülinapod után.

Dem percekig gondolkozott.

- Nincsen ruhám – nyögte végül.

- Akkor mielőbb vegyél magadnak egyet, ha… akarod, elkísérlek – ajánlotta fel akadozva Peti. Demi nagyot nézett.  

- Komolyan?

- Igen. Veszünk pár új cipőt. Elmész fodrászhoz… én meg próbállak nem kinyírni – Demi szívderítően elmosolyodott, aztán sápadtan meredt a cipőre orrára.

- Nem fogsz idiótának tartani?

Peti a homlokát ráncolta.

- Attól függ, hogy fogsz kinézni – Peti a lányra pillantott. – Ez a bál remek lesz.

Ez eldőlt. – gondolta Demi derűsen a fiúra nézve. Elmegy a bálba, és jól fogja érezni magát. Már csak egy partnert kell találnia a bálba.

 A könyvébe mélyedve üldögélt a gimi társalgójában egyedül, mikor meg érezte az ismerős parfümöt. Mosoly jelent meg az arcán, de nem nézett fel. 
Az ablak üvegre tapadtak a hópelyhek, jeges szél süvöltött kint. Viktória ledobta a kopott táskáját az asztalra és mellé heveredett onnan fürkészte a srácot. Megnyalta az ajkát. 
- Komolyan most semmibe se akarsz venni? - kérdezte duzzogva, Peter vigyorogva felemelte a fejét, s huncutul a lányra kacsintott. - Vagy csak játszadozol? 
- Én már csak ilyen vagyok - válaszolta Peter. Viktória hümmögve oldalra billentette a fejét, s mosolygott. 
- Akkor meg kéne büntesselek, nem igaz? - kérdezte elpirulva, amin a férfi jót derült. A kis ártatlan Viktória nem is olyan ártatlan.  
- Hmm, és, hogy akarsz megbüntetni?
Viktória még jobban elvörösödött. Éget az arca, ahogy maga elé képzelte a férfit kikötözve az ágyon, miközben ő ,,bünteti".  Elfordította a fejét, hogy kerülje a fiú pillantását. Hevesen zakatolt a szíve, mikor érezte a fiú karjait a dereka köré fonódni. 
Peter előre hajolt, ajka csak súrolta a lányét, majd követelőzően rá bukott. Csiklandozta a nyelvével a lány szája sarkát. Viktória remegett a karjában.  Ebben a pillanatban köszörülte meg a torkát valaki  közelükbe. 
- Ez nem igazság - dörmögte levága magát Zsófi Peter mellé a kanapéra, figyelemre se méltatva a haját igazító Viktórián. - Ti itt csókolóztok, és nem gondoltok a szingli barátaitokra - morogta dacosan.
-  Azt hiszem ideje haza mennem - szólalt meg Viktória halkan. Ahogy felpattant Peter követe, Zsófi duzzogva meredt rájuk. 
- Haza viszlek - mondta a fiú, Zsófi forgatta a szemét. 
- Köszi - Kézen fogva haladtak az ajtóhoz, mikor Zsófi hangja megállította őket. 
- Peter nem hagysz itt valakit? 
- Busz is van a világon - jött metszően a hang. Zsófi hátra döntötte magát a kanapén, s a laptopjáért nyúlt. Nem az ő dolga - gondolta megvonva a vállát. 
Nem a te dolgod - figyelmeztette magát. 

 Demetria a jeges szélben ácsorogva dühöngött, mikor nem találta Peter kocsiját, lassan jégtömbé fog fagyni a fiú miatt. 
Haja vadul táncolt a szélben,  nagy léptekkel haladt a buszmegálló felé. Diderege szorította magához a táskáját. Felkapcsolták a lámpákat, korom sötétbe borult az utca. Pirosra csípte az arcát a hideg szél. 
Lesz egy-két keresetlen szava Peter irányába. 
Egy kocsi lassult le mellette, hátra lépett, s mereven az úttestre meredt. 
- Demetri, jéggé fogsz fagyni - Dean bársonyos hangjára a kocsira kapta a fejét. - Haza viszlek - nyitotta ki előtte az ajtót. - Nem szállsz be, vagy megvárod, míg megfagysz.
Demetria morogva mászott be a  kocsiba. Mereven bámult ki az ablakon. 
- Peter itt hagyott? - kérdezte a férfi, választ nem kapva maga válaszolt a kérdésére. - Hát persze, hogy itt hagyott - dörmögte. 
- Nem értem, hogy miért is érdekel téged, hogy mi van velem, hiszen a tudtomra adtad az este, hogy mi csak barátok vagyunk - Végre meg szólalt - gondolta Dean kanyarodva. - Nem is értem, hogy miért szálltam be - morogta hátra rázva sörényét. - Állj meg, innen gyalog is haza tudok menni. 
- Haza viszlek, Demetria - mondta ellentmondást nem tűrve. - Tudom, hogy megbántottalak. Nem akartalak. 

Demetria fel nézve Dean szépséges arcába pillantott, a fiú arca gondterheltnek tűnt, de cseppet sem érdekelte.   

- Hiba volt azt mondanom.
- Hiba volt. Mindenkinek egy hiba vagyok - csuklott el Demetria hangja. Erősen koncentrált, hogy ne sírja el magát.
- Ez nem igaz, számomra nem vagy hiba - suttogta. Leparkolva Demetriáék háza előtt. Lágyan megérintette a lány arcát. - A megismerkedéssünkor sem tartottalak annak - mondta halkan. - És lehet, hogy szerelmes vagyok beléd.