2012. október. 02
Kedves naplóm
Az életem nem lehet ennél szívás. Ezt a szót, annyiszor kiejtettem a számom, hogy a jelentését is elvesztette. Hogy tehette ezt velem az anyám, most mindenki rajtam nevet a hátam mögött. Petivel nem tudtam beszélni, mert későn jött haza, és nem akartam zavarni – na jó akartam, de ő bezárta a szoba ajtaját, így nem tudtam beszélni vele. Még sem törhetek be hozzá. És azt is sejtem, hogy most nem igazán akarna beszélni velem. Ezt meg is értem, meg nem is, ha valaki nagyon akar valamit, akkor addig gürizik érte, míg meg nem kapja. Kedves naplóm tegnap hatalmas hibát követtem el, lehet, hogy ezért sem megyek a suli közelébe. Totálszívás az életem.
Demetria
- Szia – nézett fel Peti az ágyból, ahogy Demi lassan a szobába sétált. Petit meglepte, hogy a lányon még mindig pizsama volt. Fel ülve, Demi megpillantja a fiú izmos felső testét. Hetykén dűl az ajtófélfának a lány, és onnan figyeli a fiút. – Mi az? Nem öltöztél még át? – kérdezte gunyorosan, ami hiba volt, mert a lány keményen arcul csapta egy párnával. Peti a lány után kapva berántotta mellé az ágyba, és ott folytatták a hadakozást. Aztán a lány azt vette észre, hogy a fiú alatt van, és nem is bánta igazán, Peti ajka vészjóslóan közeledett az övéhez, aztán Peti legurult róla, és bocsánatot mormogott.
- Semmi baj, hiszen nem történt semmi – makogta Demi a plafont bámulva. – Nem megyek a suliba, ezt nem várhatja el tőlem senki – motyogta tanácstalanul fordulva a fiúhoz, Petit kissé zavarta a lány közelsége. És az a tudat, hogy Demi ennyire aranyos, és közvetlen azok után, hogy ő mennyiszer lerohanta.
- Muszáj menned, Dem. És el is mondhatod, hogy mi bajod van – ismét a lány felé fordította az arcát. Demi kerülte a tekintetét.
- Anyám – válaszolta prüszkölve. – Elküldte minden harmadikos évfolyamosnak a szülinapi meghívómat, és olyannak is elküldte, akit nem látok szívesen - siránkozott felbőszülten.
- Ó! Most már értem, Demi. És mit csináltál még, mert sejtem, hogy nem ez az egyetlen, ami zavar téged.
- Hmm, hát van itt még valami – motyogta. – Jelentkeztem erre a pályázatra, és be is adtam az írásomat, és már bánom, hogy megtettem.
- Miért, bánod? – kérdezte tanácstalanul Peti ki kászálódva az ágyból, Demi meg vonta a vállát, közben az ajkát harapdálta.
- Azért mert részben magunkról írtam, - vagyis a csapatról – felelte, Peti kezében lévő póló enyhén megremegett, majd hitetlenkedve meredt a lányra.
- Hogy mi? – kérdezte fulladozva. Demetria fel pattant, és a fiú szemébe pislantott.
- Mondtam, hogy nagy őrültség, hiszen te is így bámulsz rám, mint, ahogy én bámultam magamra – motyogta összefüggéstelenül. Peti próbálta kihámozni a mondat jelentőségét, de hamar rá hagyta, mikor Demi továbbra is beszélt.
- Demetria! – erőteljes hangjától a lány felkapta a fejét. – Pontosan miről is írtál abba a kéziratba? – Demi gondolkozva vakarja az állát.
- Hmm, kettőnkről, és a többiekről. Persze a neveket megváltoztattam, hogy senki nem ismerje fel a másikat.
- Demi… - dörgölte a szemét fásultan Peti. – muszáj volt pont rólunk írni?
- Igen, miért? – kérdezte. – Jézusom! Hahahaha! Te gyáva kis suhanc, te is beadtad a tiédet, ugye?! – kiáltott a fiúra vádlón, Peti orra előtt hadonászva a kezével. – Aha!
- Igen, beadtam, Demetria. És az a történet pontosabban rólad szól – válaszolta rezignáltan. Demi csillogó szemmel bámult rá.
- Tényleg rólam írtál? És mit? – tudakolta kedvesen, Peti görcsösen sétált a laptopjához, és megnyitotta a fájlt, hogy a lány elolvassa a róla készült történetet.
- Olvasd el, Demi, én addig lezuhanyzok.
- Rendben. – robogott a laptophoz Demi, és lassan olvasni kezdte a történetet.
Jéghercegnő
A hó lustán hullott az égből, mikor megpillantotta a lányt az erdőből kilépve, olyannak hatott, mint egy jelenség. Mellette egy szürke farkas sétált, összhangban mozogtak, és egyenesen feléje közeledtek.
Torka elszorult a lány szépsége láttán, levegőt alig vett a hideg levegőtől.
Érezte, hogy lassan elsodorja a sötétség, de meg kellett tudnia, hogy valóban hús-vér- e a lány, nem pedig a képzelete.
A lány haja barnán aranylóan hullámzott az enyhe szélben, mikor lenézett rá, szemében kedvesség, és reménysugárzót. Lehajolva finoman megérintette a fiú ajkát, amaz továbbra is bele veszve merült el a jelenség szépségében.
- Ne aggódj, ifjú harcos, hamarosan jobban leszel – mondta dallamos hangján. A férfierőt vett magán, és utolsó erejéből fel ülve megcsókolta a lányt. Apró sikkantást hallatott, majd ő is elmerült a maga szenvedélyében, csak a farkas hallgatott némán, fürkészve őket, mint aki pontosan. Csak erre várt volna.
Aztán elszakadva a lány szájától öntudatlanságba merült.
A lány, kissé felbőszülten meredt az előtte heverő férfit, felsóhajtott, majd lassan fel állt, hogy a farkas felé intézze a szavait.
- Férfiak! – sziszegte morogva a jelenség. – Hozd ide a többieket, és azt, hogy készítsék elő a várat, egy vendég fogadására. – a farkas bólintott, majd elsuhant a fák között.
A lány a szépséges férfi arcba bámult, majd lassan az ölébe emelte a fiú fejét, és énekelni kezdett, a haja úgy lobbant fel, mint a napfény az éjszaka után, beragyogva az égboltot, felmelegítve, és meggyógyítva a sebesült katona sebeit, és a szívét.
- Milyen eddig? – kérdezte Peti elfordítva a lányt a képernyőtől. Demi alig talált szavakat a történettől, és mihamarabb folytatni akarta az olvasást.
- Nagyon szép, Peti. El akarom olvasni a többit is, kérlek… - kérlelte harmatos szemmel.
Peti mosolyogva pillant a képernyőre. – Egy nap alatt végzek vele.
- El akarod olvasni egy nap alatt, legalább 100 oldalt ebből? – kuncogva megrázta a fejét, és oldalasan Demire pillantott, aki figyelemre se méltatva tovább olvasta a fiú szerzeményét.
- El. És el fogom, Peti. Gyönyörű történet. És a lányt rólam mintáztad, tényleg?
- Aha, mert pontosan ezt a hatást kelteted bennem, mikor először megláttalak. Szép voltál, és ragyogó, mint egy angyal. – Demi elpirult a bóktól, közben magához ölelte a fiút.
- De édesek vagytok együtt – cuppogott fel Emily hangja az ajtóból. – Csak anyuci meg ne tudja – gúnyos szarkazmusa olyan volt, Deminek, mint egy csaholó hiénát hallana.
- Szia, Emily. Nem tudtam, hogy haza érkeztél? Mikor jöttél? – kérdezte elhúzódva a fiútól Dem, csak most vette észre, hogy Petin csak egy száltörölköző van.
- Hmm, hajnali kettő körül. – felelte. Dem elindult az ajtó irányába.
- A suliban találkozunk, Peti – robbant ki az ajtón. Emilyt nem lehetett lerázni.
- Szóval tetszik neked a bátyuskád, mi? – kuncogta a falon lévő képeket nézve. Demi szembe fordult a nővérével.
- Na, jól van, mit akarsz?
Emily tettette a hülyét, mikor Demi elé állt. – Nem értem miről beszélsz, Demi. Csak megláttam, hogy milyen aranyosan össze vagytok bújva – jegyzi meg éllel a hangjában. – Csak vigyázni – mondta, Demi megtorpant, Emily felé fordult, ahogy nézte a húgát ostoba vigyor, terül szét az arcán. – Istenem! Neked tetszik ez a fiú, igaz? – kérdezte vigyorogva. Ez nem is kérdés – gondolta Demetria.
- Igen – felelte, kerülve a nővére tekintetét, de Emilyt nem lehetett ilyen könnyen lerázni.
- Értem. És van valaki, aki mellette tetszik? – kérdezte puhatolózva.
- Dean.
Hosszú fojtogató csend. Emily gondolkozva oldalra billenti a fejét.
- Szóval végleg lezártad, Troy ügyet?
- Igen… vagyis azt már rég lezártam – dadogta fásultan, átkozva Emilyt, hogy szóba hozta az exét, aki egy másik lányért hagyta ott. – És nincs Peti és köztem semmi, csak barátok vagyunk.
- Hm, pedig annyira szexi – kuncogta hátra rázva a haját. – És mi van azzal a Dean fiúval, szexi?
- Igen, szexi. De csak barátok vagyunk.
- Mi van?! – akadt ki Emily, meglepve Demit. – Jézusom, Demetria, két fiú is küzd a kegyeidért, és te nem vagy képes leakasztani egyet?! – a beszélgetésük további része azzal ment el, hogy Dem próbált menekülni a nővérétől, aki fejébe vette, hogy észt ver húga fejébe. Teljességgel a lányba akarta tukmálni a pasi őrületet.
Dem elszabadulva tőle a konyhába sétált, finom szalonnának az illata lebegett a levegőben. Lerogyva egy közelebb álló székre meredten bámult maga elé, eldöntve, hogy nem beszél az anyjával, tudva, hogy két hét múlva élete legborzalmasabb szülinapját éli majd át. Az anyja a tűzhelynél sürgölődött, közben vidáman dúdolt.
- Jó reggelt drágám. Találkoztál Emilyel? – kérdezte egy pillantást sem vetve a lányára.
- Egen.
- Demetria… felbontottam a leveledet, amit kaptál – ekkor fordult felé, könnyes volt a szeme.
- Várj, nem vettel fel? – kérdezte Dem reménykedve. Az anyja hitetlenkedve rázta a fejét.
- De igen felvettek téged, Demi. Annyira büszke vagyok rád – apró könnyek csorogtak le az arcán, Dem kezdte kényelmetlenül érezni magát.
- Nem fogok oda járni – lohasztotta le az anyja jó kedvét.
- Miért nem?
- Mert én máshova akarok járni, és nem a Harvardra, ahogy szeretnéd.
Az anyja kezdet bepöccenni. – Demetria… értem, hogy sok mindenki elvár tőled mindent, hogy a legjobbat nyújtsd de, gondolj a jövődre. Azt akarom, hogy sikeres menedzser legyél, nem író.
Demi dühösen kiabált.
- Arra nem gondolsz, hogy lehetnék mind kettő? Nem akarom a te álmaidat élni! – majd sarkon fordult, és elindult a szobája felé.
*
- Ó, ne haragudj, Eszti – torpant meg előtte időben Alex, mielőtt letiporta volna. A lány szívderítően mosolygott, a délutánra gondolva, hogy mi lesz Rickkel a találkozás.
- Semmi baj, igazán megszoktam, hogy folyton el akarnak ütni, mintha nem látnák, hogy ott vagyok – mert valóban nem látnak, láthatatlan vagyok a szemükben. A porszemnél is. Alex zavartan körbe kémlelt, mintha zavarná, hogy valaki is együtt láthassa őket, ez Esztit nyomasztotta.
- Hát… én megyek is – motyogta a lány, és épp kerülte ki a fiút, mikor az megfogta a kezét, meleg érintéstől, Eszti bőre felforrósodott.
- Várj, nem tudod, hol találom Zsófit? – kérdezte Alex, Eszti akkor abban a pillanatban, mintha tört döftek volna a szívébe.
- Nem, nem láttam, keresd a szerkesztőségben, biztos ott van – felelte kissé lassan ejtve a szavakat, ami felkeltette Alex figyelmét.
- Kösz – fordult meg, de mielőbb elment volna vissza fordult, hogy a lányra pillantson. Eszti arcán sok érzelem tükröződött, - fájdalom, magányosság. – Hé! Eszti, rá érsz ma délután, hogy elmenjünk enni? – tette fel a kérdést magát is meglepve a fiú. Hiszen ő Zsófiért eped el.
Eszti zavartan pislogott rá. – Öhm, délután sajnos más elfoglaltságom van. De máskor rá érek – reménykedve billenti oldalra a fejét.
- Ó! Oké, ezt megbeszéltük. Szia – sarkon fordult, és elindult a folyóson a szerkesztőség felé. Eszti sokáig utána bámult, addig, míg be nem csöngettek.
- Szia – nézett fel Peti az ágyból, ahogy Demi lassan a szobába sétált. Petit meglepte, hogy a lányon még mindig pizsama volt. Fel ülve, Demi megpillantja a fiú izmos felső testét. Hetykén dűl az ajtófélfának a lány, és onnan figyeli a fiút. – Mi az? Nem öltöztél még át? – kérdezte gunyorosan, ami hiba volt, mert a lány keményen arcul csapta egy párnával. Peti a lány után kapva berántotta mellé az ágyba, és ott folytatták a hadakozást. Aztán a lány azt vette észre, hogy a fiú alatt van, és nem is bánta igazán, Peti ajka vészjóslóan közeledett az övéhez, aztán Peti legurult róla, és bocsánatot mormogott.
- Semmi baj, hiszen nem történt semmi – makogta Demi a plafont bámulva. – Nem megyek a suliba, ezt nem várhatja el tőlem senki – motyogta tanácstalanul fordulva a fiúhoz, Petit kissé zavarta a lány közelsége. És az a tudat, hogy Demi ennyire aranyos, és közvetlen azok után, hogy ő mennyiszer lerohanta.
- Muszáj menned, Dem. És el is mondhatod, hogy mi bajod van – ismét a lány felé fordította az arcát. Demi kerülte a tekintetét.
- Anyám – válaszolta prüszkölve. – Elküldte minden harmadikos évfolyamosnak a szülinapi meghívómat, és olyannak is elküldte, akit nem látok szívesen - siránkozott felbőszülten.
- Ó! Most már értem, Demi. És mit csináltál még, mert sejtem, hogy nem ez az egyetlen, ami zavar téged.
- Hmm, hát van itt még valami – motyogta. – Jelentkeztem erre a pályázatra, és be is adtam az írásomat, és már bánom, hogy megtettem.
- Miért, bánod? – kérdezte tanácstalanul Peti ki kászálódva az ágyból, Demi meg vonta a vállát, közben az ajkát harapdálta.
- Azért mert részben magunkról írtam, - vagyis a csapatról – felelte, Peti kezében lévő póló enyhén megremegett, majd hitetlenkedve meredt a lányra.
- Hogy mi? – kérdezte fulladozva. Demetria fel pattant, és a fiú szemébe pislantott.
- Mondtam, hogy nagy őrültség, hiszen te is így bámulsz rám, mint, ahogy én bámultam magamra – motyogta összefüggéstelenül. Peti próbálta kihámozni a mondat jelentőségét, de hamar rá hagyta, mikor Demi továbbra is beszélt.
- Demetria! – erőteljes hangjától a lány felkapta a fejét. – Pontosan miről is írtál abba a kéziratba? – Demi gondolkozva vakarja az állát.
- Hmm, kettőnkről, és a többiekről. Persze a neveket megváltoztattam, hogy senki nem ismerje fel a másikat.
- Demi… - dörgölte a szemét fásultan Peti. – muszáj volt pont rólunk írni?
- Igen, miért? – kérdezte. – Jézusom! Hahahaha! Te gyáva kis suhanc, te is beadtad a tiédet, ugye?! – kiáltott a fiúra vádlón, Peti orra előtt hadonászva a kezével. – Aha!
- Igen, beadtam, Demetria. És az a történet pontosabban rólad szól – válaszolta rezignáltan. Demi csillogó szemmel bámult rá.
- Tényleg rólam írtál? És mit? – tudakolta kedvesen, Peti görcsösen sétált a laptopjához, és megnyitotta a fájlt, hogy a lány elolvassa a róla készült történetet.
- Olvasd el, Demi, én addig lezuhanyzok.
- Rendben. – robogott a laptophoz Demi, és lassan olvasni kezdte a történetet.
Jéghercegnő
A hó lustán hullott az égből, mikor megpillantotta a lányt az erdőből kilépve, olyannak hatott, mint egy jelenség. Mellette egy szürke farkas sétált, összhangban mozogtak, és egyenesen feléje közeledtek.
Torka elszorult a lány szépsége láttán, levegőt alig vett a hideg levegőtől.
Érezte, hogy lassan elsodorja a sötétség, de meg kellett tudnia, hogy valóban hús-vér- e a lány, nem pedig a képzelete.
A lány haja barnán aranylóan hullámzott az enyhe szélben, mikor lenézett rá, szemében kedvesség, és reménysugárzót. Lehajolva finoman megérintette a fiú ajkát, amaz továbbra is bele veszve merült el a jelenség szépségében.
- Ne aggódj, ifjú harcos, hamarosan jobban leszel – mondta dallamos hangján. A férfierőt vett magán, és utolsó erejéből fel ülve megcsókolta a lányt. Apró sikkantást hallatott, majd ő is elmerült a maga szenvedélyében, csak a farkas hallgatott némán, fürkészve őket, mint aki pontosan. Csak erre várt volna.
Aztán elszakadva a lány szájától öntudatlanságba merült.
A lány, kissé felbőszülten meredt az előtte heverő férfit, felsóhajtott, majd lassan fel állt, hogy a farkas felé intézze a szavait.
- Férfiak! – sziszegte morogva a jelenség. – Hozd ide a többieket, és azt, hogy készítsék elő a várat, egy vendég fogadására. – a farkas bólintott, majd elsuhant a fák között.
A lány a szépséges férfi arcba bámult, majd lassan az ölébe emelte a fiú fejét, és énekelni kezdett, a haja úgy lobbant fel, mint a napfény az éjszaka után, beragyogva az égboltot, felmelegítve, és meggyógyítva a sebesült katona sebeit, és a szívét.
- Milyen eddig? – kérdezte Peti elfordítva a lányt a képernyőtől. Demi alig talált szavakat a történettől, és mihamarabb folytatni akarta az olvasást.
- Nagyon szép, Peti. El akarom olvasni a többit is, kérlek… - kérlelte harmatos szemmel.
Peti mosolyogva pillant a képernyőre. – Egy nap alatt végzek vele.
- El akarod olvasni egy nap alatt, legalább 100 oldalt ebből? – kuncogva megrázta a fejét, és oldalasan Demire pillantott, aki figyelemre se méltatva tovább olvasta a fiú szerzeményét.
- El. És el fogom, Peti. Gyönyörű történet. És a lányt rólam mintáztad, tényleg?
- Aha, mert pontosan ezt a hatást kelteted bennem, mikor először megláttalak. Szép voltál, és ragyogó, mint egy angyal. – Demi elpirult a bóktól, közben magához ölelte a fiút.
- De édesek vagytok együtt – cuppogott fel Emily hangja az ajtóból. – Csak anyuci meg ne tudja – gúnyos szarkazmusa olyan volt, Deminek, mint egy csaholó hiénát hallana.
- Szia, Emily. Nem tudtam, hogy haza érkeztél? Mikor jöttél? – kérdezte elhúzódva a fiútól Dem, csak most vette észre, hogy Petin csak egy száltörölköző van.
- Hmm, hajnali kettő körül. – felelte. Dem elindult az ajtó irányába.
- A suliban találkozunk, Peti – robbant ki az ajtón. Emilyt nem lehetett lerázni.
- Szóval tetszik neked a bátyuskád, mi? – kuncogta a falon lévő képeket nézve. Demi szembe fordult a nővérével.
- Na, jól van, mit akarsz?
Emily tettette a hülyét, mikor Demi elé állt. – Nem értem miről beszélsz, Demi. Csak megláttam, hogy milyen aranyosan össze vagytok bújva – jegyzi meg éllel a hangjában. – Csak vigyázni – mondta, Demi megtorpant, Emily felé fordult, ahogy nézte a húgát ostoba vigyor, terül szét az arcán. – Istenem! Neked tetszik ez a fiú, igaz? – kérdezte vigyorogva. Ez nem is kérdés – gondolta Demetria.
- Igen – felelte, kerülve a nővére tekintetét, de Emilyt nem lehetett ilyen könnyen lerázni.
- Értem. És van valaki, aki mellette tetszik? – kérdezte puhatolózva.
- Dean.
Hosszú fojtogató csend. Emily gondolkozva oldalra billenti a fejét.
- Szóval végleg lezártad, Troy ügyet?
- Igen… vagyis azt már rég lezártam – dadogta fásultan, átkozva Emilyt, hogy szóba hozta az exét, aki egy másik lányért hagyta ott. – És nincs Peti és köztem semmi, csak barátok vagyunk.
- Hm, pedig annyira szexi – kuncogta hátra rázva a haját. – És mi van azzal a Dean fiúval, szexi?
- Igen, szexi. De csak barátok vagyunk.
- Mi van?! – akadt ki Emily, meglepve Demit. – Jézusom, Demetria, két fiú is küzd a kegyeidért, és te nem vagy képes leakasztani egyet?! – a beszélgetésük további része azzal ment el, hogy Dem próbált menekülni a nővérétől, aki fejébe vette, hogy észt ver húga fejébe. Teljességgel a lányba akarta tukmálni a pasi őrületet.
Dem elszabadulva tőle a konyhába sétált, finom szalonnának az illata lebegett a levegőben. Lerogyva egy közelebb álló székre meredten bámult maga elé, eldöntve, hogy nem beszél az anyjával, tudva, hogy két hét múlva élete legborzalmasabb szülinapját éli majd át. Az anyja a tűzhelynél sürgölődött, közben vidáman dúdolt.
- Jó reggelt drágám. Találkoztál Emilyel? – kérdezte egy pillantást sem vetve a lányára.
- Egen.
- Demetria… felbontottam a leveledet, amit kaptál – ekkor fordult felé, könnyes volt a szeme.
- Várj, nem vettel fel? – kérdezte Dem reménykedve. Az anyja hitetlenkedve rázta a fejét.
- De igen felvettek téged, Demi. Annyira büszke vagyok rád – apró könnyek csorogtak le az arcán, Dem kezdte kényelmetlenül érezni magát.
- Nem fogok oda járni – lohasztotta le az anyja jó kedvét.
- Miért nem?
- Mert én máshova akarok járni, és nem a Harvardra, ahogy szeretnéd.
Az anyja kezdet bepöccenni. – Demetria… értem, hogy sok mindenki elvár tőled mindent, hogy a legjobbat nyújtsd de, gondolj a jövődre. Azt akarom, hogy sikeres menedzser legyél, nem író.
Demi dühösen kiabált.
- Arra nem gondolsz, hogy lehetnék mind kettő? Nem akarom a te álmaidat élni! – majd sarkon fordult, és elindult a szobája felé.
*
- Ó, ne haragudj, Eszti – torpant meg előtte időben Alex, mielőtt letiporta volna. A lány szívderítően mosolygott, a délutánra gondolva, hogy mi lesz Rickkel a találkozás.
- Semmi baj, igazán megszoktam, hogy folyton el akarnak ütni, mintha nem látnák, hogy ott vagyok – mert valóban nem látnak, láthatatlan vagyok a szemükben. A porszemnél is. Alex zavartan körbe kémlelt, mintha zavarná, hogy valaki is együtt láthassa őket, ez Esztit nyomasztotta.
- Hát… én megyek is – motyogta a lány, és épp kerülte ki a fiút, mikor az megfogta a kezét, meleg érintéstől, Eszti bőre felforrósodott.
- Várj, nem tudod, hol találom Zsófit? – kérdezte Alex, Eszti akkor abban a pillanatban, mintha tört döftek volna a szívébe.
- Nem, nem láttam, keresd a szerkesztőségben, biztos ott van – felelte kissé lassan ejtve a szavakat, ami felkeltette Alex figyelmét.
- Kösz – fordult meg, de mielőbb elment volna vissza fordult, hogy a lányra pillantson. Eszti arcán sok érzelem tükröződött, - fájdalom, magányosság. – Hé! Eszti, rá érsz ma délután, hogy elmenjünk enni? – tette fel a kérdést magát is meglepve a fiú. Hiszen ő Zsófiért eped el.
Eszti zavartan pislogott rá. – Öhm, délután sajnos más elfoglaltságom van. De máskor rá érek – reménykedve billenti oldalra a fejét.
- Ó! Oké, ezt megbeszéltük. Szia – sarkon fordult, és elindult a folyóson a szerkesztőség felé. Eszti sokáig utána bámult, addig, míg be nem csöngettek.
*
Szép lány vagy, sikeres minden újságban benne, leszel. – gondolta Barbie, ahogy haladt a színpad felé, távolból hallotta a táncosok vidám kacaját. Dühös léptekkel siettet a henyélők közé.
- Ti meg mit csináltok? – kérdezte tajtékozva a méregtől. – Nem próbálnotok kellene, hiszen meg sokára itt a verseny a nyakunkon!
- Csiga vér, Barbie, nem viszed ezt túlzásba? – kérdezte Márk kedvesen, a szeme azonban hidegen fürkészte a lányt.
- Nem, nem viszem túlzásba! És tudod, hogy miért? Mert nyerni akarok! – szinte kiabált, hogy a háta mögött érkező Mrs. Darbus a fülére szorította a kezét.
- Elég! – kiáltotta el magát a nő. – Barbie te menj, készülődj a próbára, és ti melegítsetek be, és kezdődjön a show! – kiáltotta el magát boldogan a nő. Barbie orra alatt mormogva haladt az öltözök felé, ekkor pillantotta meg Demit a távolban Deannel, olyan édesek voltak együtt. Barbie fájdalmat érzet, ahogy őket bámulta, de nem vette le a szemét róluk. Demi felnevetett Dean mondatától, testük egymáshoz simult. Szinte egybe olvadtak, és ekkor Dean megcsókolta a lányt. A hirtelen spontán mozdulat meglepte Barbiet, hogy levegőt sem tudod venni, és utána érkező fájdalomtól.
A fene vigye el! Miért jár ő mindig így?!
Fájdalom forró könnyei gördültek le az arcán, ahogy kinyissa az öltözője ajtaját, észre sem véve a távolban húzódó Judithot, aki mérgesen meredt az ölelkező pára, sarkon fordulva magában elkezdte a támadás előkészítéseit.
Szép lány vagy, sikeres minden újságban benne, leszel. – gondolta Barbie, ahogy haladt a színpad felé, távolból hallotta a táncosok vidám kacaját. Dühös léptekkel siettet a henyélők közé.
- Ti meg mit csináltok? – kérdezte tajtékozva a méregtől. – Nem próbálnotok kellene, hiszen meg sokára itt a verseny a nyakunkon!
- Csiga vér, Barbie, nem viszed ezt túlzásba? – kérdezte Márk kedvesen, a szeme azonban hidegen fürkészte a lányt.
- Nem, nem viszem túlzásba! És tudod, hogy miért? Mert nyerni akarok! – szinte kiabált, hogy a háta mögött érkező Mrs. Darbus a fülére szorította a kezét.
- Elég! – kiáltotta el magát a nő. – Barbie te menj, készülődj a próbára, és ti melegítsetek be, és kezdődjön a show! – kiáltotta el magát boldogan a nő. Barbie orra alatt mormogva haladt az öltözök felé, ekkor pillantotta meg Demit a távolban Deannel, olyan édesek voltak együtt. Barbie fájdalmat érzet, ahogy őket bámulta, de nem vette le a szemét róluk. Demi felnevetett Dean mondatától, testük egymáshoz simult. Szinte egybe olvadtak, és ekkor Dean megcsókolta a lányt. A hirtelen spontán mozdulat meglepte Barbiet, hogy levegőt sem tudod venni, és utána érkező fájdalomtól.
A fene vigye el! Miért jár ő mindig így?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése