7. A buli

2012. november. 26

Kedves naplóm

Ha leírnám neked, hogy valóban mit érzek, talán tovatűnne a messzeségben, vagy kitörlődnek azok az érzések belőlem, amit irántuk érzek, vagy folyton ott lesznek mögöttem?

Nem tudom naplóm, hogy mit fog hozni nekem a sors, de egy biztos, hogy ezeket ma meg fogom tenni:

1. Megetettem Mr. Kandúrt (Peti nagymamájának a lusta macskája)
2. Próbálok a többiekkel a Halloween bulira, amit elhalasztottak November. 28 –ra! És persze ne legyen ideges az ember, ma fogjuk kitalálni, hogy mi legyen a bandánk neve.
3. Nem kísérlem kinyírni Ákost.

Demetria

I got lost in that moment
And the time, flew only, I was not able to stop it
Everybody needs a music
Melody with a pleasure, with which who sings the desire of his heart
If you hear the melody once once
Release it never.

When my carcass is soaked away the coast
And you do not feel lonely already longer
Look at the sky only, and smiles into the high life
I believed in many things
I was looking for my soul on deep one's
The old unspoken words
No says, that bye.

It's not over
Everybody needs a music
The desire of a melody with a pleasure, with which his heart sings it,
You are that melody for me
And I would release you never
If I lose you, baby
The sky will not be clear longer.

- Demetria te tényleg te írtad? – kérdezte a dal után Rebecca hitetlenkedve. Demetria szórakozottan játszik a gitár hurokkal.

- Egen – felelte kuncogva, meglepve saját magát, hogy mennyire felszabadult, hogy szinte repülni volt képes.

- Hé, srácok tuti, hogy megnyerjük azt a fesztivált, és hozzá a lemezszerződést! – kiáltotta el magát Eszti boldogan megperdülve, Alex időben kapta el, hogy ne zuhanjon le a színpadról. Egymásra mosolyogva megfeledkeztek a többiekről.

- Szerintetek tudják ők, hogy mik is itt vagyunk? – kérdezte rezignáltan suttogva Rebecca Demetriának.

- Szerintem nem, már nem – válaszolta a lány helyett Márk kedvesen. – hmm, hogy milyen csinos vagy ma Rebecca.

Rebecca a szemét forgatva eloldalgott. – Mi rosszat mondtam? – kérdezte megsértődve a fiú. Demetria megrázta a fejét.

- Jól van, kedves barátaim - szólalt meg Zsófi, hogy mindenki rá figyeljen. – Első napi rendűnk lehetne, hogy nevet találjunk a bandánkra, a szóró lapokra kéne. Ötletek? – fordult körbe.

- Öhm, lehetnénk a sasok – mondta Márk előre nyújtva a karját nevetve. – Hiszen illene hozzánk a név, hiszen vannak köztünk sasok – nevetett. Zsófi finoman hozzá vágta a táblatörlő szivacsot, Márk tovább kacagott.

- Hahahahaha! Jobb ötlet valaki?

- Mit szólnátok a lélekburára – kotyogta Peti fáradtan, a többiek rá meredtek.

- Mi vagyunk mi lelki tanácsadók? – kérdezte szarkazmusan Kristen a banda új táncosa. – Szerintem a vagányok jobban illenének hozzánk.

- Vagányok, ellenben elmehetnénk Maffiózóknak is nem? – kuncogta Viki elfordítva az arcát. Kristen sértődötten lebiggyeszti az ajkát.

- Nem is olyan vészes – kotyogott közbe a csöndbe burkolózó Demetria.

- A vagányok vagy a maffiózók? – kérdezte Eszti Alex öléből, Demi nagyot nézet, mikor így látta őket. Ezek mióta is vannak együtt? – tette fel magában a kérdést.

- Szerintem mind kettő jó.

- Neee! – kiáltotta el magát Barbie fel lökve a székét, miközben felpattant. – Én nem azért güriztem a próbákon, hogy hülye néven lépjünk fel, mi nem vagyunk repperek.

- Ó! Hogy ez nem jutott eszembe! – kiáltotta el magát, Demi vidáman mosolyogva. – Peti reppelhetne, és Márk is. Ezzel fel gyorsulni a dallam menete és nem lenne nyálas. Igen! – kapkodva papírt vett elő a táskájából, és írni kezdett. 

- Oké! Ahogy észre veszem itt mindenki megkergült – állapította meg Barbie, megfordulva a csókolózó Alex és Eszti képe jelent meg előtte. – Ó, istenem! Menjetek szobára – adta ki parancsba. – De most tényleg srácok normális banda nevek is vannak a világon.

- Igaza van, tényleg szörnyű. Megyek, hozok magamnak forró kávét, hogy felébredjek, mert ezután tánc próba jön – pattant fel Demi az ajtóhoz sietve.

- Jó, figgyi, srácok, van egy ötletem… Ó, Gwen – mondta Selena fülígérő szájjal.

- Gwen?

- Ugye most csak viccelsz?

- Ne már! Bejön az egy neves dolog… tudjátok, mint a Bon Jovi.

- Hmm vagy Shakira.

- Húzatok a buliról! – kiáltotta Demetria belépve a terembe. Mindenki meglepődve pillant rá, majd elgondolkozva ismétlik a szavakat.

- Milyen banda név lenne ez? – kérdezte Eszti.

- Hmm, hosszú, de jó, bár kissé…

- Furcsa – fejezte be Viki Peti mondatát.

- Nem, nem. Ezt találtam az ajtón – adja oda a többieknek a papírlapot. Kristen oldalra billent fejjel olvassa a sorokat.

- Hmm, miss. Hercegnő be gorombult – állapította meg.

- Hát ez nem is kérdés - mondta Demetria. – És a többi falakon is ilyesmiket találtam a felét sikerült letépnem, és a kukába hajítanom.

- Hát… Judith okkal félhet tőlünk, ha nincsen dala, és tudja, hogy mi nyerünk – Eszti az állát vakarva gondolkozott.

- Mindegy a bulimon úgy is megtudom, mit akar.

- Várj el, jön a szülinapodra? Meghívtad? – akadt ki Viki.

- Nem, nem én hívtam meg, hanem anya, és a többi harmadikost.

- Ó! Hát az élet szívás – jegyzi meg rágózva Kristen, közben a telefonjával játszadozott.

- Igen. De minden szép lesz, hiszen ti ott lesztek a bulimon, ugye? – kérdezte a többiektől.

- Hát persze, hogy ott leszünk – mondta Zsófi. 

Viki látta a feléje közeledő Petit. Nagy levegőt vett, tudta, hogy meg kell tennie, bármi is történik-, bárhogy is válnak el, ez az ő döntése. Peti arcán bársonyos mosoly játszott.

- Szia, szépségem. Hogy vagy? – kérdezte közel hajolva a lányhoz, azonban Viki ellépett, mielőbb Peti szájon csókolta volna.

- Peti beszélnünk kell – kezdett bele a lány suttogva. – Én… én képtelen vagyok folytatni a kapcsolatunkat. Én nem így érzek, úgy irántad, mint te az a lány iránt, akit tikon szeretsz. – itt elhallgatott, próbált erőt meríteni, de ahogy Peti arcába nézett, a szíve megdobbant. A fiú arca borús volt, és gondterhelt. – Ne vedd magadra, Peti. Én vagyok a hibás, be le se kellett volna egyeznem ebbe a kapcsolatba – megrázta a fejét. Peti továbbra sem szólalt meg. Viki kezdte magát rosszul érezni. – Peti mond valamit, kérlek – kérlelte.

- Mondjak valamit? – a fiú fanyarul felnevetett. – Mégis mit mondjak, hogy gyáva vagy. És elmenekülsz, szállj már le a felhők közül, Viki! – mondta ridegen, szobor arccal.

- Mond Peti te nem lennél boldogtalan nélkülem? – kérdezte reszkető hangon a lány.

- Egy cseppet sem! Sőt boldogabb is lennék! – dörrent Peti hangja az üres kihalt folyosón. Viki hátra hőkölt, szemei megteltek könnyel. Bensőjében éles nyilallást érezve a szívéhez kapott.

- Mégis mi vagyok én neked állandóan, bőgsz nekem, hogy milyen rossz neked jobb más emberek szívével játszani, mond?! – kérdezte dühösen, Viki arcán könnyek csorogtak. Szakadottan szedte a levegőt, gombóc nőtt a torkában. – Folyton úgy viselkedsz, mint egy hisztis tyúk, mint nyáron, azt hittem felnőttél, de tévedtem. Nem csoda, hogy minden pasi otthagy! – Peti hangja ostorként csapódott a lány arcába. Viki könnyei megállás nélkül folytak.  – Még, hogy fiú lány barátság, na szórakozz másik balekkel ne velem – sarkon fordult, és elviharzott.

Mit tett? – kérdezte Viki az öklét a szájába gyömöszölve, ahogy magába fojtotta a sikoltását. Mindent elszúrt.

- Peti várj! – kiabált a fiú után rohanva, de Peti eltűnt. 

Nagy hibát követett el. 

_________________________________________________________________

- Ez nem nevetséges, Demetria! Viki te meg az útra figyelj, ne nézegesd magad a tükörben – dorgálta meg a lányokat Zsófi.

- De jól akarok kinézni, ha Peti meglát rám, ugorjon – mondta Viki cincogva, és tovább nézte magát a tükörben, közben vezetett.

- Csajok, bele gondoltatok már, hogy ez lesz az utolsó évünk együtt? - A többiek gondolkozva magukba mélyedtek.

- Hát igen, erre is gondolnunk kell  – szólalt meg Zsófi. 

- Mindegyikünk szét széled a világban - mormogta Viktória.

- Csinálnunk kellene az utolsó nap előtt egy nagy bulit. - mondta Demi, majd Zsófi felé fordult. -  Szóval mit akarsz fel venni a Halloween bulira? – terelte el a témát a lány, azonban Zsófi tovább akarta rágni, mint a kutya a csontot.

- Már megbocsáss, miss. Írókám, de nem értem, hogy Dean és te nem vállaljátok mások előtt a kapcsolattotókat. Mi van széggyel téged? – akarta tudni a lánysürgősen. – Mert, ha igazam van, és tuti, hogy igazam van, akkor szerintem hamar koptasd le, de mihamarabb.

- Oké, miss. Minden tudó sas szem – bólintott Demi, majd felsikoltott, mikor Viki utolsó pillanatban került ki egy autót. – Hé! 18 éves vagyok, és még élni szeretnék, gyerekeket akarok, és három kutyát, és kilenc macskát! – akadt ki.

- Jaj, ne rinyálj már nem fogsz meghalni. És minek neked kilenc macska?  – fordult a lányok felé, Demi magába fojtotta a nevetését, Viki arca láttán.

- Mi van? Túl sok a smink?

- Nem, nem, csak elképzeltem, ahogy megcsókolod Petit, és az ő ajkán is ott lesz a rúzsod, és együtt reklámozhatnátok a rúzs márkáját… mert megérdemli szöveggel – változtatta el a hangját a lány, miközben dőlt belőle a nevetés. Zsófi inni próbált, de nem sikerült pontosan a szájához emelnie az üveget. 

- Szemét vagy, Dem! – fordította az arcát, és meredten bámulta az utat Viki.

- De van benne valami igazság, mert hát egy kiló smink van rajtad, és nem hiszem, hogy szükséged lenne rájuk, hiszen olyan az arcbőröd, mint egy… - kereste a megfelelő szót Zsófi.

- A baba popsi? – segítette ki a lányt Demi.

- Igen, olyan a bőröd, mint egy baba popsi – mondta Zsófi, aztán kitört belőle a kacagás. – Baba popsi?

- Tudjátok mit, isten csapásai vagytok, akiket Isten azért küldött a földre, hogy engem idegesítsen és…

- Ámen – szólt közbe Demetria, nevetéstől fulladozva. Egész útig a nevetésüktől visszhangzott az autó utastere. 

Dina a bolt előtt várakozott a barátaira, az égből hullani kezdett a hó. Az órájára pillantott már öt perce itt kéne lenniük.

- Nem jöttek még? – kérdezte az oda érkező Barbie két forró kávéval a kezében. – Az egyik a tiéd, tessék – nyújtotta a lánynak az italt, Dina megköszönve bele ivott a forró nedűbe.

- Én kinyírom őket – mondta a lány dideregve.

Barbie bólintva bele kortyolt a kávéjába. – Igen, tudom, de türelmesnek kell lenned. Meg sokára itt lesznek, ó. Már itt is vannak – mutatott a leparkolt kocsira, amiből a nevető Demi és Zsófi szállt ki.

- Késtettek – mondta Dina a közeledők felé. – Mi van, beszívtatok?

Demi megrázta a fejét. – Nem, csak…

- Rajtam köszörülték a nyelvüket – adta meg a választ Viki, Dina meghökkenve meredt a babaarcú lányra, akinek az arca úgy ki volt sminkelve, mint Kristen Stewart képe az alkonyatban.

- Ó! Hát jól nézel ki – kaffogta Dina a lánynak, Barbie kávéját kortyolva megégeti a nyelvét.

- Ó franjokat! – kiáltotta megfogva a sérült nyelvét. Demi a szájára helyezi a kezét próbált nem nevetni, Barbie fel pillantott. – Ejz a kávéj megégettje a nyeljvem. Mojst megh mij vahn? – kérdezte fura nyelven Barbie.

- Menjünk inkább a boltba. A többiek bent vannak? – kérdezte Zsófi az ajtóhoz lépdelve.

- Igehn, vájnak bennüjnket – Demi nem bírta tovább és fel kacagott, mint egy ló.

- Ó, istenem ez a napot is nem fogjuk elfelejteni – jegyzi meg az orra alatt Viki.

- Na, jó mit szóltok ehhez? – kérdezte Viki fekete pókhálós mini szoknyával, és koponyás felsővel körbe pördülve a többiek előtt, lábán egy hatalmas bakancs.

- Hmm, szerintem túl rock lányos – mondta Rebecca, magát nézve a tükörben. Ő egy virágárus lány lesz a Halloween bulin.

- Hát én leszek inkább Rock kislány, mint virágárus lánynak öltözött szajha – mondta Viki gurgulázva, majd előre nyújtotta a karját a sör felé, nagyot kortyolva az italból, majd gyorsan eldugta a háta mögé mikor megjelent előttük a boltvezető.

- Sikerült választaniuk? – kérdezte körül nézve a lányok között.

- Igehn, köszöhnjük, hojgy egen kedvhes – mondta Barbie kissé becsípve, és sérült nyelvel. A nő nagy levegőt véve hosszan bámulta a lányokat, majd mosolyogva elfordult, de mielőbb elment volna a válla fölött hátra pillantott. – Csak vigyázva az italokkal lányok – mondta, majd befordulva a sarkon eltűnt.

- Hmm, milyhen kedjes – állapította meg Barbie.

- Barbie… kérlek, fogd be a szád – mondta Rebecca nevetve.

- jóhl vahn nah.

- Lányok, szerintetek nem túl korai megvenni a báli ruhámat a Halloween buli ruhával együtt? – kérdezte Demi a lányok elé lépve. Azok ámulva meredtek a csillogó fehérbe öltözött lányra. Demi leengedte a haját, a ruha mese szépen állt rajta, mintha rá öntötték volna. A halvány vékony pántos fehér térdig érő ruha kiemelte karcsú alakját és formás lábait.

- Gyönyöhjű – motyogta Barbie levegőt véve.

- Tényleg szép vagy, és szerintem nem korai, Demi. Meseszép vagy benne, mint egy angyal a regényedben – ájuldozott Zsófi elalélva a látványtól.

- Tényleg? Nem leszek nevetségek tárgya? 

- Nem! – mondták egyszerre.

Demi boldogan pördült a tükör előtt. – Hát akkor megveszem, ezt, meg a viktoriánus ruhát, amit a vámpírnaplókban láttam.

- Ó, istenem vámpírnak öltözöl? – kérdezte Rebecca.

- Nem, hanem szép 1800- s hölgynek, akinek sok udvarlója van. És te mi leszel Rebecca virágárus lány?

- He, nem tudom, már nem tetszik annyira, lehet, hogy macska nő leszek. Te Zsófi, te semelyik ruhát sem próbáltad fel.

Zsófi megvonta a vállát. – Minek nem akarok azon tépelődni, hogy mi legyek azon a hülye bulin. – Többiek várakozva bámultak rá. – Jól van. Nővérke leszek.

- Nővérke? Kit akarsz meggyógyítani Iant? – kérdezte nevetve Rebecca.

- Nem is tudtam, hogy szereted a szerep játékokat – jegyzi meg Demi komor arccal, majd ő is nevetésben tört ki.

- Hé, lányok igyunk magunkra, és a csapatra, és ma éjjel rúgjunk ki a hámból! – kiabálta Viki magasra emelve a sörét, ahogy a többiek, Demi a likőrös italát emelte magasra.

- Igyunk rá! – egyszerre hörpintették fel az italokat, majd nevetve indultak meg a pénztár felé.

- Vigyáz Forks jövünk! – kiáltották egyszerre.

- Hé, ezt kóstoljátok meg – mondta Rebecca az italát kínálva a lányok között. Demi szeretett új ízeket megkóstolni, így ő volt az első, aki bele ivott.  A tánc parketten emberek táncoltak vidáman. Ők nevetve egymás szavába vágva beszéltek, majd Zsófi kissé kótyagosan megjegyzi:

- Nem a méret a lényeg, vagyis nekem nem, meg vagyok elégedve Ian méreteivel. Nagyon is – emelte fel a poharát. – Emeljük a poharunkat a jó méretű férfiasságra! – kiáltotta el magát, hogy több férfi is rá bámultak mosolyogva. – Hoppá túl hangos voltam? – kérdezte, majd megvonva a vállát felhörpintette az italát. – Ó! Ez az én számom Rihanna - S & M száma. Pörögjünk lányok ez a mi esténk, mert utána megyünk le a lejtőn – rángatta magával a nevető Vikit és Rebeccát. Barbie őket követve, pörögve ringatta a csípőjét. Demiegymás után kortyolta az italát.

- Szia, szépségem jössz ropni egyet? – kérdezte Dean a megdöbbent lánytól.

- Hogy mi? – kérdezte zavartan Demi.

- Táncolni akar veled, te lökött – mondta nevetve Dina a lánynak.

Demetria nevetve ragadta karon Deant. – Ja, azt hittem ropit akarsz enni. – kacagta, és hagyta, hogy a fiú a táncparkettre húzza.

Dina őket nézve mosolygott. Mindenkinek megjelent a barátja, kivéve neki és Barbienak. Kuncogva figyelte a táncolókat. Peti a lányt figyelve elé állt.

- Szabad egy táncra? – nyújtotta a kezét a lánynak, Peti. Dina mosolyogva karját a férfiéba csúsztatta. 

Dina óvatosan Peti felé lép egy picit, csak hogy még több ponton érintkezzenek, Peti mosolyogva pillant le rá, hogy Dina arcát elönti a pír, aztán… aztán Peti lehajolt ajka súrolta a lány száját, de ez is felért egy szívdobbanással, mert Dina úgy érezte, hogy meg áll a szíve.

Megragadta Petit hajánál fogva és magához húzta, erősen csókolta meg a fiút, hogy testük összeütközött.

Peti íze isteni volt. Kuncogva szorította homlokát a fiúéhoz, aki vigyorogva kalandozott le a csípőjénél. Ajkuk útközben találkozva egymáshoz simulva szívták el a másik ízét.

Demetria erős italt kortyolva táncolt, Dean vigyorogva fejét rázta, majd magához vonva finoman a lány nyakába harapott.

- Ezt vegyem kezdésnek? – kérdezte pityókásan a lány, közben ujjaival a fiú mellkasán kalandozott.

- El akarsz csábítani?

Demi kuncogva tapassza a fiú száját. – Ssss! Nem szabad tudnod róla, vacsorával akartam, de inkább ezt választom – felelte. Dean édesen megcsókolta.

- Részeg vagy – állapította meg kedvesen. Demi legyintett egyet, majd a fiú mellkasára hajtsa a fejét.

- Kicsit, iciripicirikét ittam – Dean nevetve pörgette meg a tánc parketten.  

- Édes lány vagy, Demi. Hozzád hasonló lánnyal még nem találkoztam – jegyzi meg a fiú az álmodozó lánynak.

- Köszönöm, Dean. Te is édes vagy – csókra nyújtotta az ajkát.

Demetria eltámolygott az asztalukhoz, ahol Peti ült mellette pedig Dina, aki fel állva a mosdóba sietett.

- Szerintem nem kellett volna ennyit innom – csukta be a szemét a lány, mert hirtelen nagyon elkezdték zavarni a fények. Hányingert kapott a sok fénytől.- Pedig alig ittál! – röhögte gúnyosan Peti. Megpróbál csúnyán nézni a fiúra, de a fiú reakciójából azt szűri le, hogy ez inkább viccesre sikerült, mint komorra. - Leülsz, vagy vigyelek haza? – kérdezi Peti, miután jól kinevette, Demi pedig egy bólintással válaszol, de lehet jobb lett, volna megszólalni, mert a fejében valami eszméletlenül elkezdett zúgni. És innen sötétség… és képszakadás.

Legközelebb egy ágyban tér magához, de nem igazán tudta hová került. Egy picit mintha ismerős lenne számára ez a bútor… ja, persze. Ez a saját szobája. 
És a szülei elutaztak, hogy beszerezzék a ma esti szülinapjára a kajákat.  De miért fázik ennyire?! Magára húzza a takarót, de hiába, még mindig ugyanúgy remegett, semmi sem változott. És ettől hányingere lett. Oldalra fordulva meglátta a mélyen alvó Dinát Vikivel összebújva, majd Esztit és Alexet, akik elterülve feküdtek a földön. Demetria meg akart mozdulni, de nem bírt, mintha tonna súly lenne a testén. Lerántva magáról a takarót meglátta a testén elterpeszkedő Deant, kinek feje a lány hasán helyezkedett el.  

Pisilni kell.  De nem tud úgy elmozdulni, hogy ne ébressze fel a fiút. Demi lenézett a fiú alvó képébe. Édes pofa.

De, hogy kerültek a szobájába, és az ágyára.

Várjunk csak! Bugyiban és fehérneműben fekszik az ágyában. Nagy nehezen feltornáztassa magát az ágyból, és bebugyolálva a takaróba, a fürdőbe veszi az irányt. A szobából kilépve szörnyű piaszag csapja meg, amitől majdnem elhányta magát, de a látványtól annyira megdöbbenek, hogy még erre sem volt képes. A kanapén Peter fekszik, egy szál alsóban, és úgy alszik, mint akit leütöttek. Undorodva néz az asztalra, ami tele volt rengeteg pohárral, meg üres üveggel. Szentséges ég! Borzasztó szag volt, mint egy mocskos lebujban.  Kanapét megkerülve, ténylegesen a fürdőbe jutott, ahol megpróbálja figyelmen kívül hagyni a lámpáról lógó bugyit. Na, jó! – gondolta Demi megmosva az arcát, hideg vízzel. Remegve, mint a nyárfalevél indul visszafelé. Ám útközben összetalálkozik Zsófival, és Barbieval. Mindketten olyan értetlen fejjel néznek rá, ahogy nemrég Demi néztem magát a tükörben. - Azt ne mondjátok, hogy ti sem tudtok semmit… - jajdult fel szorosan maga köré csavarva a takarót. - Hát pedig így van, én nem emlékszem semmire a tegnap esti kapcsolatban – válaszol Zsófi.

- Csak a magad nevében beszélj, nekem oltári jó szexben volt részem.

  Demetria lehunyta a szemét. Na ne! Ez nem történhetett meg vele, a szülinapján! 

    

Előzmények a nyolcadik részben!