"Nélküled nem éri meg várni a holnapra, és ha te nem vagy, nincs értelme emlékezni a tegnapra"
2012. szeptember. 05-06
Kedves naplóm!
Barátok nélkül lehet könnyebb lenne az életem, ha folyton nem hoznának kínos helyzetbe.
Első nap a gimiben úgyan olyan volt, mint az összes nap, összefutsz, akivel akarsz, - vagy nem. Én is így voltam Demivel, erről ő nem tehet, hogy az anyja kifogta a szuper helyes fiú apját és összeházasodtak, de ez a hír fene mód, jól jött nekem. Mert most nem az én nyári kalandomon csámcsognak.
Mert azi nyári napom volt a legszebb, és az a nap megváltoztatta az életemet.
Barbie
szeptember. 06
Kedves naplóm!
Életem legnagyobb hibáját követtem el.
Barbie
- Neked elment a maradék eszed?! - tajtékzott Barbie Dinára meredve a folyosón, ahol saját magát látta a falakon.
,,Szavazz rám, és az életed velem édesebb lesz."
- Te mondtad, hogy indulni akarsz a diák elnök választáson - morogta Dina összeszűkült szemmel. Sértődötten biggyeszti le az ajkát. Barbie orrnyergére szorította az ujjait. Nagy levegőt vett.
- Igen, de nem úgy, mintha a dzsigolóm lennél - magyarázta türelmesen.
Dina felhúzta az orrát, összefont karral nyelte a mérgét.
- Nem értem mi a bajod.
- Hogy mi a bajom?! - csattant fel Barbie, majd a barátnője szeme előtt lobogtassa meg a plakátot. - Elég ha hívsz én a mennyig repítelek - idézi a szöveget, ekkor Dina nevetésben tör ki.
Amaz nem találta nevetségesnek, így kesernyésen a kukába hajította a plakátott, és lassan elsétált.
- Jaj, ne már! - kiáltott utána, Dina loholva megragadta a karját. - Ne légy már zabos!
- Nem vagyok zabos, csak a hírnevemnek annyi. Könnyű nöcskének néznek - jajdult fel.
- Nem, mintha eddig nem lettél volna az - dörmögte az orra alatt Dina. Barbie paprika vörös arccal meredt rá, mint aki felakarna robbani.
- Ezt hallottam te karot nyelt sznob - ezzel a mondattal távozott, mint egy harcias fenség, akitől elvették a játékát.
- Hát ez nem lenne ennél durvább - akadt ki Eszter az előtte üldögélő Barbienak, aki a körmét lakozta nagy figyelemmel. - Nem azért, de a színjátszó kört mindig én vezettem, én voltam a főnök, és jön, és mindent elvesz! - vörös arccal csapkodott az asztalon, lapok röpködtek a levegőben.
- Megzavartam valamit? - kérdezte gügyögve a belépő Judith. Undorodva pislogott körbe, majd méltóság teljesen telepedett le a szófára.
- Igen - vágta rá Eszter ridegen. De Barbie csak megrázta a fejét. - Érezd magad otthon! - mondta kedvesen, mint egy éhes oroszlán, majd felrobbant mérgében. Judith lassan, érzékien kinyújtóztatta a lábait, és macskapillantással fürkészte a két lányt.
- Hol van a csapat többi tagja? - érdeklődött, mintha valóban érdekelné.
- Hamarosan itt lesznek - felelte Eszti egy megrakott dobozt emelve fel. - És, ha már itt vagy segíthetnél.
Judith elhúzta a száját, lassan fel állt.
- Nem érek rá, ilyen munkát nem végzek, mikor te is itt vagy. Na, pá! És, Barbie nyerjen a jobbik - kuncogott fel, és kisétált a teremből.
- Én mondom, én leütöm, te elásod - fortyogta Eszti kitámolyogva a teremből, nyomában a szépséges ciklonnal.
- Nem értem miért vagytok ilyen elutasítóak vele, Judith a barátunk volt. De mióta Demi ide költözött ellenségek lettünk? Ez nem jó. Baromi nem. Szerintem, ha Demi nem jött volna ide, akkor mindegy máshogy alakult volna - mondta szemöldökét ráncolva. A lányt annyira meglepte ez a mondat, hogy levegőt is elfelejtett venni.
- Hogy mondhatsz ilyet?! - kérdezte nyersen. Barbie unottan megvonta a vállát.
- Hogy-hogy, hogy? - kérdezte vissza. - Mi jól megvoltunk nélküle.
- Deanről van szó? Ez fáj neked mert láttad őket együtt?
- És, ha igen? - kérdezte sértődötten.
- Barbie már vége van. Ezt jó lenne ha magad is megemésztenéd - szúrt bele a lányba.
- Ez nem igaz, Eszter. Én mindent megtudok szerezni, amit akarok!
- Ohó! Lassan poroltót kell, hogy hozzak, Barbie lángba ne kapjon - gúnyolódott a melléjük érő Zsófi.
- Haha! Marha vicces, most biztos örülsz, hogy te lettél a főnix szerkesztője!
- Igen. - felelte Zsófi bekapva egy savlekötő cukorkát. - Zavar téged?
- Tudjátok, menjetek a pokolba! - mondta könnyes szemmel elrohanva. Zsófi a lány után meredt, majd a megdöbbent Eszter felé fordult.
- Ennek mi a baja?
- Dean - válaszolta Eszti halkan.
Erős napfénytől, Demi hunyorogva temette az arcát a könyvébe, mikor egy árnyék vetült rá. Morogva emelte fel a fejét, először a szőke fürtöket pillantotta meg, majd magát az arcot.
Dean vigyorogva foglalt helyett mellette a fűben, táskájába kotorászva elővett egy könyvet. Demi - mosolyogva figyelte a fiú minden mozdulatát.
- Úristen! Ez most komoly? - kérdi Demi. Alig értette Dean, hogy min lepődött meg a lány.
Majdnem elnevette magát, ahogy Demi a könyvét tartotta.
- Igen, sajnos a kosarasoknak is kell olvasniuk - magyaráztam, erre csak felkapta a fejét, és hunyorogva nézet a szemembe.
- Ezzel akarsz levenni a lábamról? - kérdezte huncutul. A francba miért nem jutott eszébe, ez a gondolat.
- Sikerülne?
Demi egy ideig a cipőjére meredt, aztán az égre emelte a tekintetét. - Talán igen.
- Nem olyan lány vagyok, akit könnyű levenni a lábáról. - figyelmeztette a lány Deant.
- Azt hallottam. - mosolygott megint a fiú, és megint pózt váltott. A kezében lévő könyvet az ölébe dobta. - Peter barátunk szerint maga vagy a két lábon járó jégvirág.
Deminek nem tetszett, hogy ilyeneket mondanak róla a háta mögött. Viszont nem hiába hívták jégvirágnak mert mióta középiskolába járt, sorra kosarazta ki az udvarlókat, de nem azért, mert hideg lenne, csupán csak azért tette, mert eddig nem találkozott olyannal, aki felkeltette volna az érdeklődését. EGÉSZEN MOSTANÁIG...
- Peter az idegesítő bátyám c - magyarázta a lány haragtól összeráncolt homlokkal.
- Lehet... de nem gondolod, hogy itt a kínálkozó alkalom, hogy megmutasd neki, nem vagy érzéketlen jégvirág? Gyere el velem valahová holnap délután!
Demi nem is tudott hirtelen válaszolni. A fiú ügyesen sarokba szorította. Jól játszott a szavakkal. És igenis akart esélyt adni Deannek.
Pontosan úgy tálalta a meghívást, hogy ne lehessen nemet mondani rá. Egyrészt igaza volt a srácnak, ha randiznának, lemoshatná magáról a jéghercegnő nevet, másrészt pedig Dean személyisége annyira vonzotta, hogy a világ végére is elment volna vele, gondolkodás nélkül.
A lány nagyot sóhajtott, győzött a szíve...
De mielőtt válaszolhatott volna, megérkezett Victoria belerondítva az idilli pillanatba.
- Hali, megzavartam valamit? - kérdezte Victoria maga is letelepedve a a fűre, és az eget kezdte kémlelni. Azok ketten zavartan meredtek egymásra, majd a könyvükbe temetkeztek.
Judith lazán átvetette a táskáját a vállán, olyannak hatott, mint egy harcba készülő amazon, és valóban harcba indul. Mellette somfordált Ákosra vetette a pillantását. Hunyorogva dőlt előre, hogy valóban jó lássa kik ülnek a fa tövében.
- Emlékszel az első találkozásunkra? - kérdezte kuncogva.
Ákos még ennyi év után is zavarba jött, ha eszébe jutott. Egy durva bulin találkoztak, ahol a legtöbben életükben először rúgtak be. - Na, ott futottam össze Dean fiúval, igazi Casanova, Demi sem lesz hosszú életű számára - dünnyögte gonosz mosollyal az arcán.
- Demi nem tűnik olyan lánynak, aki könnyen adja magát - szólalt meg a fiú, felmérgesítve a lányt.
- Lehet, de lehet, hogy nem. Nem mindenki olyan jó kislány, mint mutassa magát. Ő is, amolyan hülye picsa, aki elolvad, ha valaki szépfiú elébe dob egy csontot.
A két lány egy röpke pillanatig óvatosan méregette egymást, majd Judith vállat vont.
- Vagy lehet lesz igazad - idézte a maga elé meredő Ákosnak.
- Hol van a csapat többi tagja? - érdeklődött, mintha valóban érdekelné.
- Hamarosan itt lesznek - felelte Eszti egy megrakott dobozt emelve fel. - És, ha már itt vagy segíthetnél.
Judith elhúzta a száját, lassan fel állt.
- Nem érek rá, ilyen munkát nem végzek, mikor te is itt vagy. Na, pá! És, Barbie nyerjen a jobbik - kuncogott fel, és kisétált a teremből.
- Én mondom, én leütöm, te elásod - fortyogta Eszti kitámolyogva a teremből, nyomában a szépséges ciklonnal.
- Nem értem miért vagytok ilyen elutasítóak vele, Judith a barátunk volt. De mióta Demi ide költözött ellenségek lettünk? Ez nem jó. Baromi nem. Szerintem, ha Demi nem jött volna ide, akkor mindegy máshogy alakult volna - mondta szemöldökét ráncolva. A lányt annyira meglepte ez a mondat, hogy levegőt is elfelejtett venni.
- Hogy mondhatsz ilyet?! - kérdezte nyersen. Barbie unottan megvonta a vállát.
- Hogy-hogy, hogy? - kérdezte vissza. - Mi jól megvoltunk nélküle.
- Deanről van szó? Ez fáj neked mert láttad őket együtt?
- És, ha igen? - kérdezte sértődötten.
- Barbie már vége van. Ezt jó lenne ha magad is megemésztenéd - szúrt bele a lányba.
- Ez nem igaz, Eszter. Én mindent megtudok szerezni, amit akarok!
- Ohó! Lassan poroltót kell, hogy hozzak, Barbie lángba ne kapjon - gúnyolódott a melléjük érő Zsófi.
- Haha! Marha vicces, most biztos örülsz, hogy te lettél a főnix szerkesztője!
- Igen. - felelte Zsófi bekapva egy savlekötő cukorkát. - Zavar téged?
- Tudjátok, menjetek a pokolba! - mondta könnyes szemmel elrohanva. Zsófi a lány után meredt, majd a megdöbbent Eszter felé fordult.
- Ennek mi a baja?
- Dean - válaszolta Eszti halkan.
Erős napfénytől, Demi hunyorogva temette az arcát a könyvébe, mikor egy árnyék vetült rá. Morogva emelte fel a fejét, először a szőke fürtöket pillantotta meg, majd magát az arcot.
Dean vigyorogva foglalt helyett mellette a fűben, táskájába kotorászva elővett egy könyvet. Demi - mosolyogva figyelte a fiú minden mozdulatát.
- Úristen! Ez most komoly? - kérdi Demi. Alig értette Dean, hogy min lepődött meg a lány.
Majdnem elnevette magát, ahogy Demi a könyvét tartotta.
- Igen, sajnos a kosarasoknak is kell olvasniuk - magyaráztam, erre csak felkapta a fejét, és hunyorogva nézet a szemembe.
- Ezzel akarsz levenni a lábamról? - kérdezte huncutul. A francba miért nem jutott eszébe, ez a gondolat.
- Sikerülne?
Demi egy ideig a cipőjére meredt, aztán az égre emelte a tekintetét. - Talán igen.
- Nem olyan lány vagyok, akit könnyű levenni a lábáról. - figyelmeztette a lány Deant.
- Azt hallottam. - mosolygott megint a fiú, és megint pózt váltott. A kezében lévő könyvet az ölébe dobta. - Peter barátunk szerint maga vagy a két lábon járó jégvirág.
Deminek nem tetszett, hogy ilyeneket mondanak róla a háta mögött. Viszont nem hiába hívták jégvirágnak mert mióta középiskolába járt, sorra kosarazta ki az udvarlókat, de nem azért, mert hideg lenne, csupán csak azért tette, mert eddig nem találkozott olyannal, aki felkeltette volna az érdeklődését. EGÉSZEN MOSTANÁIG...
- Peter az idegesítő bátyám c - magyarázta a lány haragtól összeráncolt homlokkal.
- Lehet... de nem gondolod, hogy itt a kínálkozó alkalom, hogy megmutasd neki, nem vagy érzéketlen jégvirág? Gyere el velem valahová holnap délután!
Demi nem is tudott hirtelen válaszolni. A fiú ügyesen sarokba szorította. Jól játszott a szavakkal. És igenis akart esélyt adni Deannek.
Pontosan úgy tálalta a meghívást, hogy ne lehessen nemet mondani rá. Egyrészt igaza volt a srácnak, ha randiznának, lemoshatná magáról a jéghercegnő nevet, másrészt pedig Dean személyisége annyira vonzotta, hogy a világ végére is elment volna vele, gondolkodás nélkül.
A lány nagyot sóhajtott, győzött a szíve...
De mielőtt válaszolhatott volna, megérkezett Victoria belerondítva az idilli pillanatba.
- Hali, megzavartam valamit? - kérdezte Victoria maga is letelepedve a a fűre, és az eget kezdte kémlelni. Azok ketten zavartan meredtek egymásra, majd a könyvükbe temetkeztek.
Judith lazán átvetette a táskáját a vállán, olyannak hatott, mint egy harcba készülő amazon, és valóban harcba indul. Mellette somfordált Ákosra vetette a pillantását. Hunyorogva dőlt előre, hogy valóban jó lássa kik ülnek a fa tövében.
- Emlékszel az első találkozásunkra? - kérdezte kuncogva.
Ákos még ennyi év után is zavarba jött, ha eszébe jutott. Egy durva bulin találkoztak, ahol a legtöbben életükben először rúgtak be. - Na, ott futottam össze Dean fiúval, igazi Casanova, Demi sem lesz hosszú életű számára - dünnyögte gonosz mosollyal az arcán.
- Demi nem tűnik olyan lánynak, aki könnyen adja magát - szólalt meg a fiú, felmérgesítve a lányt.
- Lehet, de lehet, hogy nem. Nem mindenki olyan jó kislány, mint mutassa magát. Ő is, amolyan hülye picsa, aki elolvad, ha valaki szépfiú elébe dob egy csontot.
A két lány egy röpke pillanatig óvatosan méregette egymást, majd Judith vállat vont.
- Vagy lehet lesz igazad - idézte a maga elé meredő Ákosnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése